Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÉCS IMRE (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
881 szervezetek támogatásától kezdve egészen addig, hogy különböző minisztériumok részére van a törvényjavaslatban ugyanolyan célra viszonylag jelentős, tö bb mint egy milliárdos összeg rendelve, és ebben is szerettünk volna rendet teremteni. Itt megint azt kell mondanom, hogy majdhogynem sikerrel jártak a Kormánnyal való tárgyalások ezeken az éjszakai bizottsági üléseken. Az történt ugyanis, hogy a befekteté si alap és a másik oldalon a Pénzügyminisztériumnál megjelenő hasonló célú költségvetési forrás közül az egyik felszámolását a Kormány elfogadta, tehát nem marad meg ez a párhuzamos és így ezért pazarló finanszírozási forrás a költségvetésben. Tehát sikerü lt ebben a kérdésben eredményt elérni. Ez is az egyik forrása a másik oldalon megjelenő túlköltekezések finanszírozásának. Végül hadd említsem meg a negyedik javaslatkötegünket, amely megtakarításokat irányzott elő. Ez a különböző kormányzati szintű beruhá zási előirányzatok területe. Úgy ítéljük meg, hogy éppen azért – ahogy elmondtam beszédem bevezetőjében – , mert itt egy krízisköltségvetésről van szó, amelyben igazából sokkal szigorúbb feltételek fogalmazódnak meg, sokkal keményebb tények vannak belerejtv e a számok mögé, mint ami megjelenik éppen a szerkezeti módosulás miatt – , indokolt, hogy a legnagyobb gondossággal és a kormányzati kiadások terén a legnagyobb takarékoskodással járjunk el. És most arról szeretnék beszélni, hogy nagyjából ilyen költségvet ési csoportokba sorolható előirányzatokon e megtakarítani javasolt, nem egészen 15 milliárd forintos összeget a Szabad Demokraták Szövetsége mire javasolja a Kormánynak elkölteni? Három nagyobb csoportot szeretnék itt is megjelölni. Az egyik, amire az SZDS Z véleménye szerint fokozott figyelmet kellene fordítani a következő években: az oktatáspolitika, az oktatási költségek állami támogatása. Ennek a csomagnak a keretében nemcsak emelni kívántuk, hanem újra visszaállítani kívántuk a 2 éve megszüntetett bölcs ődei normatívát, az önkormányzati normatív támogatást, hogy a bölcsődei ellátott gyerekek után kapjanak támogatást, Ezt 36 ezer forinttal javasoltuk megteremteni gyermekenként. A második lépcsője ennek az oktatási csomagnak az, hogy az óvodára, az óvodafen ntartásra a Kormány által javasolt, gyermekenkénti 19 000 forintos támogatás helyett 28 000 forintot javasoltunk felhasználni. Az általános iskolai tanulók után a Kormány javaslatában szereplő 35 000 forintos tanulónkénti támogatással szemben 40 000 forint ot kívántunk felhasználni. Ez bár látszólag nem túl nagy emelési arányt jelent, mégis javaslatunknak legnagyobb tételét jelenti; bő 5 milliárd forintot ebből a nem egészen 15 milliárdból, amit az előbb megtakarításokként felsoroltam. Ezen kívül a diákottho nok fenntartására tanulónként a tervezett 59 000 forint helyett 63 000 forint felhasználását javasoltuk. Támogatáscsomagunk másik, nem kevésbé fontos területe a foglalkoztatáspolitikához kapcsolódik. Úgy ítéljük meg, hogy az előttünk álló évben mind a szol idaritási alap, amely a munkanélküli segélyek kifizetésének forrása – , mind a foglalkoztatási alap, amely a munkanélküliség megelőzésére, illetve a már bekövetkezett munkanélküliség megszüntetésére felhasználható pénzeket tömöríti össze, elégtelen az előtt ünk lévő költségvetési javaslatban; és azzal az előirányzattal, lényegében alig változó, nagyon minimális mértékben növekvő előirányzattal, amelyet a Kormány javasol, nem érthetünk egyet, hiszen olyan mértékű munkanélküliségnövekedés várható ebben az évbe n, amely azt jelenti, hogy körülbelül megduplázódik a munkanélküliek száma. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az éppen meglévő munkanélkülieket valamilyen módon támogatásban kell részesíteni és egzisztenciájuk fenntartásában támogatni kell őket, hanem azt is je lenti, hogy a munkanélküliség megelőzésére szánt összegek, illetve a munkanélküliség kezelésére szánt összegek is jelentősen növekedni fognak. Ilyenek például az átképzési programokra felhasznált összegek. Ilyenek a részmunkaidős foglalkoztatás biztosításá ra előirányzott összegek, vagy ilyenek azok a pénzek, amelyek arra
