Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
859 módosítása szerint hatósági árként fogja a KHVM meghatározni, tehát tulajdonképpen tényleg csak a Parlament döntését megkönnyí tő, időrendi változtatás lett volna az, hogyha a Pénzügyminisztérium és a KHVM egyezteti ezt a dolgot, és már mostanra a költségvetési döntésig olyan helyzetbe hoz minket, hogy meg tudjuk ítélni azt, hogy ha mi most szavazunk mondjuk a rádiónál a szolgálta tások pontban valamiképpen feltüntetett sugárzási díj 774 millió forintos összegéről, akkor ez mekkora részét fedezi a tényleges, 1992es sugárzási díjnak, az egészét, többletdíjat is tartalmaz, vagy pedig kevesebbet tartalmaz a kelleténél. Na most, mivel ezt a pontos információt a rendelkezésre álló kevés idő alatt nem tudta pótlólag megadni a Pénzügyminisztérium, illetve a KHVM, úgy látom, ezt az információhiányos helyzetet nem tudom másképp áthidalni, mint azzal, amit a csatlakozó módosító indítványomban javasoltam. A költségvetési törvényjavaslatban erdetileg megjelölt összegeket javasoltam külön alcímként feltüntetni a két intézmény költségvetési fejezetében, azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben az 1992es fizetendő sugárzási díj e két intézménynél m eghaladja ezeket az összegeket, azt a költségvetési tartalék terhére kell finanszírozni. Azt hiszem, hogy talán sikerült érzékeltetnem, hogy ez a fajta célzott támogatás miért volna racionális megoldás. És azt hiszem, hogy mindenképpen méltányos lenne, hog yha a Pénzügyminisztérium is megpróbálná ezt a javaslatot, ha egy mód van rá, jogtechnikailag beilleszteni a költségvetési törvénybe, és elgondolkodni arról, hogy ez a megoldás támogatható lennee, hiszen az érintett három intézmény, a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Műsorszóró Vállalat pont három olyan intézmény, amelyek erősen kárát vallják annak, hogy a Parlamentben mi a médiatörvényt még mindig nem tudtuk tető alá hozni. Hát legalább akkor a költségvetési törvényben kéne egy olyan pontos, t iszta helyzetet teremtő döntést hoznunk, ami megszünteti az ő bizonytalan helyzetüket ezzel a sugárzási díj árvitával kapcsolatban, ami a tavalyi évben mind a három intézményt folyamatos veszekedésre késztette akkor, amikor tulajdonképpen egyikük sincs oly an helyzetben, hogy igazán szabadon, valamiféle szabad piaci szereplőként egyezkedhetett volna erről. Hanem úgy kellett volna megoldani nekünk maguknak a problémát, hogy közben igazából különféle módokon korlátozva voltak a mozgásszabadságukban ennél a pro blémánál. Tehát itt nyilván igaza van Hankiss Elemérnek, amikor a költségvetési fejezethez fűzött megjegyzéseiben, az indokoláshoz fűzött megjegyzéseiben azt említi, hogy itt bizony kormányzati szintű megoldás kellene, és erre a Pénzügyminisztériumtól igér etet is kapott, úgyhogy azt hiszem, hogy méltányos lenne, ha a Pénzügyminisztérium megpróbálna – még akár a hátralévő időben is – elgondolkodni ezen a dolgon, hogy talán az én javaslatom nem alkalmase ennek a problémának a megoldására. Ez lett volna tehát az egyik módosító javaslatom. A másik kettőről együtt beszélnék, és megpróbálok ezekről rövidebben szólni. Ez a két javaslat a kultúra finanszírozásának a területéhez kapcsolódik, amiről másik témaként az általános vitában is szóltam. Itt az én kiindulópo ntom az – amint ott is elmondtam – , hogy az új rendszerű kultúrafinanszírozásnak, ami képes eredményesen mecénálni, erre megvannak az eszközei, a megfelelő mennyiségű eszköze – hát persze a korlátozott lehetőségeinkhez képest. Tehát ennek az egyik eszköze – más eszközökről is beszéltem az általános vitában, a meghozandó nonprofit szabályokról és a többiről – , a privatizációban követendő stratégiáról ezen a területen, de az egyik nagyon fontos eszköz, hogy mivel az állam nem vonulhat ki ezekről a területekrő l nyilvánvaló módon, most az átmeneti helyzetben különösen nem, ezért a feladat az, hogy megteremtsük a költségvetési eszközöknek, az állam által való kultúratámogatásnak azokat az intézményeit és azokat megfelelő eszközökkel lássuk el, amelyek egyoldalú b efolyást nem gyakorolnak valamely művészeti ágra, egyik művészeti ágra sem, viszont a megfelelő szempontok szerint, és a szempontok sokrétűsége szerint a támogatást meg tudják adni. Na most, én akkor is elmondtam, hogy alkalmas formájának látom azokat az e gyelőre még csak kvázi közjogi alapítványokat, melyek közül elsőként a Magyar Mozgókép Alapítvány jött létre, és a
