Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
820 terheket a költségvetésre, csupán a meglevő forrásokat igyekszik úgy csoportosítani, hogy azokat – ahogy említettem – lényegesen hatékonyabban lehessen fel használni, és ezáltal valamivel garantáltabb módon eljuttatni a valóban rászoruló csoportoknak. Ebben a szociális alapban kívánjuk tehát összevonni – többek között – a családi pótlék 92 milliárdos keretét, ide kívánunk átcsoportosítani egy nagyobb összeget : 5,4 milliárd forintot abból a bizonyos inaktív fejkvótából, amely az önkormányzatokat illetné meg. Ide kívánunk még átcsoportosítani további szociális célú tételeket a költségvetésből azért, hogy bizonyos pontosan körülírható, és teljesen vagy majdnem te ljesen ellátatlannak tekinthető csoportok segélyezését normatív alapon lehessen elvégezni. Tudjuk, hogy az önkormányzati segélyezési formáknak számos hátránya van. Igaz ugyan az – amelyet emellett a segélyezé si forma mellett nagyon sokszor fel szoktak hozni érvként – , hogy helyben sokkal egyértelműbben és világosabban eldönthető, hogy ki az igazán rászoruló, másfelől viszont azt is tudjuk, hogy egyrészt az önkormányzatokra óriási nyomás nehezedik: hogy bármily en döntéseket hoznak ebben a kérdésekben, azokkal a kérdésekkel a helyi lakosság sosem elégedett, és ezért ezekből óriási feszültségek keletkeznek; másrészt így sem garantált az, hogy a rászorulók valóban és biztosított módon jutnak hozzá ahhoz, ami a megé lhetésüket az elviselhető szintre legalább felhozza. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy olyan csoportokat, mint például azokat a nyugdíjaskorú idős embereket, akik különböző okoknál fogva nyugdíjra nem jogosultak, ebből a központosított szociális alapból lehe tne garantált jövedelemminimumban részesíteni. Tudjuk, hogy az inaktív fejkvóta egy részét az önkormányzatok ezeknek az embereknek a segélyezésére fordítják, de nem feltétlenül jut el – mondom – azokhoz, akik igazán rászorulnak; másfelől pedig a segélyezés nek ez a módja – ahol mindig minden esetet egyedileg el kell bírálni – sokkal fáradságosabb, sokkal költségesebb, és a rászorult számára is sokkal több megaláztatással jár. Ezeken az időskorú, nyugdíjjal nem rendelkező embereken kívül ilyen garantált ellát ásban kívánnánk ebből a szociális alapból részesíteni azokat az alacsony jövedelmű gyermekes családokat, amelyeknek jövedelme annyira alacsony, hogy semmilyen mértékben, hogy a lehetségesnél sokkal kisebb mértékben tudják csak igénybe venni a gyerekek után járó, adózásnál érvényesülő kedvezményeket. Nyilvánvaló, hogy ez is egy olyan köre a lakosságnak, amely rászorul, és amely egyre kevésbé képes megbirkózni a rohamosan növekvő terhekkel. Ilyen normatív alapon ellátandó csoportnak tekintjük azokat a különfé le fogyatékosságok miatt munkaképtelen aktív korúakat, akik – mivel hát munkaképtelenek, munkavégzésből nem tudnak jövedelmet szerezni, ugyanakkor a mai szociálpolitikai rendszerben ellátásuk sokszor nem biztosított. Tehát azok az ellátási formák, amelyek az ő érdeküket szolgálnák, sok lyukat és hézagot hagynak. Végül ilyen csoportnak tekintjük azokat a munkanélkülieket, akik nem részesülnek munkanélküli járadékban. A november végi adatok szerint 351 ezer nyilvántartott munkanélküliből 80 ezer nem részesül munkanélküli ellátásban, és hát legalább ilyen nagyra, de valószínűleg még nagyobbra becsülhető azoknak a száma, akik szintén munkanélküliek, de még a nyilvántartásokban sem szerepelnek. (Dr. Bíró Ferenc: Ezt majd a szociális törvény megoldja.) Bíró Ferenc képviselőtársam arra figyelmeztet, hogy ezt majd a szociális törvény fogja megoldani. Mi éppen azért terjesztettük be ezt a javaslatot, mert úgy gondoltuk, hogy ez megfelelő előkészítése volna a szociális törvénynek, hiszen lehetőséget teremtene arra, hog y amikor ez a törvény megszületik, már rendelkezésre álljon egy bizonyos pénzügyi alap a törvény végrehajtására, hiszen – ahogy utaltam rá – a költségvetés erről nem gondoskodott. Éppen ezért tartjuk különösen meglepőnek, hogy nemcsak a Pénzügyminisztérium – ezt kevésbé tartjuk meglepőnek – , hanem a Népjóléti Minisztérium sem támogatta javaslatunkat, és nincs más hátra, minthogy önöket kérjem meg, kedves képviselőtársaim, hogy részesítsék figyelemben, és lehetőleg támogatásukban is javaslatunkat. Köszönjük szépen. (Taps.)
