Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
812 amelyik ezt a folyamatot kiegyenlítetté teszi, tehát a lebomló munkahelyekkel egyenlő sebességű munkahelyfelépülési fo lyamatok is indulhassanak meg. A költségvetés általános vitájában volt módom elmondani azokat a számokat, amelyek a Munkaügyi Minisztériumnak, vagyis a költségvetés XVI. fejezetének a 9. címszám 1es és 2es alcímszámán jelennek meg. Nem akarok különösképp en újra ezekkel a számokkal foglalkozni, csak röviden annyit jegyzek meg, emlékeztetve azokat, akik az akkori felszólalásomat hallották, hogy igen kevés összeg állt ebben az esztendőben a foglalkoztatási alap rendelkezésére, de sajátos módon annak ellenére , hogy fontos lett volna ennek a kevés eszköznek is a felhasználásra, különböző okokból, és annak ellenére, hogy a munkaügyi kormányzat illetékes képviselői maguk is aktív foglalkoztatáspolitika mellett tették le a voksukat nyilvánosan, mégsem sikerült enn ek az alapnak az elköltése, mintegy 2 milliárd forint elköltetlenül maradt, a tényleges elköltés összesen 9 milliárd forint volt az eredetileg kiírt 12,6 milliárd forint helyett. Ennek többféle oka van, nem akarok ezekbe az okokba mind belemenni, de kétség telen, hogy az idei munkanélküliséghez képest esetleg kétszeres vagy még többszörös munkanélküliség, ami az elkövetkezendő évben fenyeget – nem azt mondom, hogy várható, mert nem várjuk, de fenyeget – , legalábbis az idén ténylegesen elköltött összegnek az arányos megnövelését igényli, ami 18 milliárd forint körül van. Megint nem akarom a számokkal untatni a tisztelt jelenlévőket, de ez azt jelenti, hogy a költségvetésben előirányzotthoz képest mintegy 2,6 milliárd forintnyi többlettel kellene számolni a fog lalkoztatási alapba. Megjegyzem, hogy a módosító indítványaim ennek a 2,6 milliárd forintnak a forrásait is megjelölik, és így nem lóg ez a forrás a levegőben. Egy sajátos ördögi kör veszi körül ezt a problémát. A sajátos ördögi körnek a lényege vagy a két fő pólusa a következő. Nem tudjuk elkölteni a pénzt, mert az intézményrendszer és a jogrendszer, amelyik az elköltésnek a formáit, az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöknek a formáit rögzíti, ez rosszul van beállítva, vagy nem elégséges módon van beáll ítva, és ennek következtében nem lehet elkölteni a pénzeket. Viszont ha emiatt kevés pénzt irányzunk elő, akkor egy következő lépésben hiába változtatnánk meg a jogrendszert, és hiába tennénk alkalmassá az intézményrendszert és a jogrendszert együttesen tö bb pénznek az elköltésére, hát nem volna pénz, hiszen nem tudtunk előre pénzt kihasítani erre a célra. Ezt az ördögi kört nézetem szerint a források oldalán kell és lehet megtörni. Ezért indul ki a javaslatom nem a jogrend megváltoztatásából, hanem a forrá soknak a biztosításából, mert ha ez sikerül,akkor utána a jogrendet és az intézményrendszert megfelelően adaptálni ehhez a funkcióhoz sokkal könnyebb feladat és sokkal inkább lehetséges feladat. Ez a félelmem, hogy a gazdasági integráció úgy fog alakulni, ahogy azt bevezető mondataimban mondtam, ijedelemmé változott, amikor Rott Nándor képviselő úrnak ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatos módosító indítványát elolvastam, aki az én gondolkodásmódommal némileg ellentétben – nem állítom, hogy szöges ellentétben, de némileg ellentétben – azt javasolta, hogy a foglalkoztatási alap 13,5 milliárd forintos előirányzatából 3 millió forintot vegyünk el és maradjon csak 10,5 milliárd forint, a szolidaritási alap 10,2 milliárd forintos összegéből pedig 2 milliárd forintot vegyünk el, és maradjon csak 8,2 milliárd forint. Meg kell mondanom, hogy az indoklásában ő ezeket az összegeket, tehát ezt az 5 milliárd forintot, amit így begyűjt, foglalkoztatáspolitikai célokra akarja használni, elsősorban közmunkák végeztetésére, ille tve a környezeti károk elhárítása közben teremthető, vagy ilyen célból teremthető munkaalkalmakra kívánja fordítani. Nézetem szerint ez a fajta átcsoportosítás a pénzeknek újabb fel nem használásához, vagy elpazarlásához vezetne. Túlságosan nagy összeget c soportosítana át erre a célra. Ráadásul nem is lehet a szolidaritási alap 10,2 milliárd forintjából akár csak egyetlen fillért is átcsoportosítani, hiszen ez a költségvetési tétel voltaképpen a költségvetési intézményeknek a szolidaritási alappal szembeni befizetési kötelezettségeinek a fedezete, és hogyha megbízunk a Kormány mögött lévő szakértőknek a számolási tudásában, akkor ők nyilván jól számították ki, hogy erre az összegre van szükség. Tehát ebből az összegből nem lehet elvenni. Ami pedig a másik 3 milliárd forintot illeti, úgy gondolom,
