Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A betegszabadságról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
729 Csak arra szeretném felhívni a Surján miniszter úr figyelmét és tulajdonképpen az egész Kormány figyelmét, hogy én nem ítélném meg morálisan, amit Palotás képviselőtársam mondott, de hát itt a munkáltató szava hangzott el, ez várható ettől a törvénytől. Még egyszer: jó lenne meggondolni, hogy megszavazzuke. Az elemi reflex az, hogy aki költséges a munkáltatónak, azt kirúgja. Most az egész betegségbiztosítást azért találták ki, hogy ez ne legyen így, hogy ne legyen közv etlenül költséges a munkáltatónak, hanem ezt a költséget szétosztva, apró részletekben fizesse ki, és a betegség ne jelentsen kockázatot a munkavállalónak, mert nem jelent közvetlenül költséget a munkáltatójának. A Kupa miniszter úr megjegyzésére pedig azt szeretném mondani, hogy ez merőben illúzió. A magánbiztosítók olyan baromi összegért vállalkoztak volna erre, folytak tárgyalások különböző vállalatok és magánbiztosítók között, és hatalmas ívben kikerülte egymást a két ügyfél, nevezetesen azért, mert egy üzleti biztosító nyilvánvalóan drágábban teszi meg azt, amit egy nonprofit biztosító megtesz. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tehát következik Kovács Pál képviselő úr a Magyar Szocialista Párttól. Felszólaló: Dr. Kovács Pál (MSZP) KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Igaza van Solt Ottíliának, jó lesz ezt a törvényt meggondolni, tudniillik bármelyik változatát fogadják önök el – mi nem szavazzuk meg – , itt egy összebarkácsolt törvényről van szó. Az eredeti, a Kormány ált al előterjesztett változat is ugyanilyen volt. Arról van szó, hogy sem valódi számadatokat, sem pedig elfogadható becsléseket egyik anyag sem tartalmaz. Itt felröpült néhány szám, valódi számháború kezdődött, hogy 25 nap, hogy 15 nap, hogy 10 nap, százalék ok röpködnek, de nincs valódi becslés arra vonatkozóan, hogy hogyan alakul a táppénzes helyzet a jövő esztendőben, hogyan alakulnak ennek a költségkihatásai, milyen szférában, hogyan fog megjelenni a jövő évben a táppénzes és így tovább. Nincsenek biztosít ékok arra vonatkozóan, hogy az, aki a jövő évben táppénzre kerül – akár néhány napra is – , az valóban megkapjae a táppénzét úgy, ahogy most a társadalombiztosítástól, valóban meg tudjáke elsősorban a kisvállalkozók fizetni azt a néhány napot, illetve 10től 25 napig terjedő időt, hiszen most már ilyen számokról van szó. Az egész dolog egy fordított gondolkodást tükröz. Ma már tudjuk, hogy onnan indult ki, hogy valakik felbecsülték, hogy a jövő esztendőben körülbelül 20 milliárd hiány várható a társadalomb iztosításban, nosza, találjunk ki valamilyen megoldást, lehetőleg olyat, amely levesz terhet vagy nem ró terhet sem a költségvetésre, holott profiltisztítást a koncepcióban elfogadtunk, lehetőleg olyat, amely nem ró többletfeladatot sem a társadalombiztosí tásra, sem a Kormányra a járulékelmaradások behajtását illetően, lehetőleg olyan megoldást találjunk, amely nem forszírozza a társadalombiztosítás mögött álló költségvetési garanciát, lehetőleg olyan megoldást találjunk, ami nem sietteti a valós vagyonhoz juttatást, és így kialakult ez a bizonyos megoldás vagy a megoldás látszata, amely mögött – mondom – semmiféle megalapozottság nincs. Mi itt most eljátszogathatunk azzal, hogy milyen számokat találunk ki, esetleg kínunkban ezeket a számokat még másokkal it t kapásból megsokszorozhatjuk, de igazából jó törvényt ebből nem lehet csinálni. Lehetséges olyasmit is mondani, hogy magánbiztosításnál, piaci biztosításnál, esetleg betegsegélyzőnél is kössön a munkáltató biztosítást a munkavállalóra, dehát ez a törvény, ha ma elfogadják, akkor holnapután érvénybe lép. Hol vannak erre lehetőségek?
