Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
678 A 4305ös és 4310es indítványok azt kívánják elérni, hogy a környezetvédelmi bírságok, illetve a másikban az adók fele maradjon az önkormányzatoknál. Ne feledjük, hogy ezen összegeknek egyik célja éppen a helyszínen kelet kezett károknak a csökkentése. Ugyanakkor a javaslat garanciát is tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a befolyt összegek csak környezetvédelmi célokra lehessenek felhasználhatók. Ne higgyük azt, hogy a környezetvédelmi célokat csak központilag lehet átlátni é s megvalósítani. Javaslataim a költségvetést nem terhelik, csak a felhasználás módját, a döntés helyét határozzák meg. A 4306os javaslat – ez már egy következő – a térségi feladatok ellátására adni kívánt fejkvóta célzottja közé kívánja bevenni a megyei j ogú városokat. Hiszen az ilyen státus megadásának egyik fontos feltétele éppen az ilyen feladatoknak az ellátása. Így érthetetlen az eredeti javaslat szerinti kihagyásuk. Tévedés ne essék, fel szokták hozni indokként azt, hogy ezekre a célokra célzottan ka pnak fejkvótát ezek az önkormányzatok. Csak szeretném megjegyezni, hogy ugyanilyen célzottan kapnak fejkvótát a megyei alárendeltség alá tartozó hasonló célú irányítások is, illetve azt is szeretném megjegyezni, hogy ezek a fejkvóták közel sem elegendőek e zeknek a működtetéséhez. Ezért egyáltalán nem indokolt és méltánytalan, hogy ezeknek a városoknak a lakossága állja egyedül ezeket a különbségeket, tehát ezeket a nagy terheket. Egyébként ilyen célok, hogy mindenki előtt világos legyen – például a középisk olák, a kollégiumok, a kulturális intézmények, színházak, egyebek – , sportlétesítmények üzemeltetése. A központi támogatás ezeknél 3080%ot ér el. Tehát a többit a fenntartó városok állják. Az itt megjelölt fejkvóta egyébként nem fedezi tehát a célirányos támogatás és a valóságos költségek közötti különbséget, még így is a városoknak alaposan a zsebükbe kellene nyúlni. A következő módosító indítvány a 4309es számot viseli. A javaslat a 32. § (1) bekezdésében felsorolt kiadások forrását kívánja módosítani. Azt célozza, hogy az expóra, a pénzbeli kárpótlásra, a szovjet csapatkivonással összefüggő kiadásokra és az egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatos kiadásokra nem az általános költségvetési alapból biztosítsuk a pénzt, hanem a privatizációs bevétele kből. Az ország teherviselő képessége indokolja, hogy ez a mintegy 10 milliárdos kiadás ne a folyó költségvetést terhelje. Ugyanakkor javaslom a 27. § (1) bekezdését is módosítani, ami a privatizációs bevételekből 20 milliárdot kíván folyó kiadásokra fordí tani – ez a 20 milliárd az eredetiben van benne. Javaslatom szerint ezt százalékosan kellene meghatározni. Ez – ha gyorsan privatizál a Kormány, ami egyértelműen egyben az ország érdeke is – , a büdzsébe folyó összeg megsokszorozását, vagy legalábbis megnöv elését tehetné lehetővé. Tehát még a 20 milliárd fölé is lehetne menni akár. Ezáltal egyrészt csökkenthető lenne a költségvetés hiánya, másrészt szabad tartalékösszegek is keletkezhetnének más felhasználásokra. A százalékos korlát ugyanakkor azt is megakad ályozza, hogy a privatizációs bevételek egészségtelenül nagy hányada fordítódjék folyó kiadások fedezésére. Felhívom figyelmüket, hogy itt a praktikum mellett az elv is fontos, mert ez a Kormányt ösztönzi a gyorsabb privatizációra, tehát érdekeltté teszi a gyorsabb privatizációban, ami – úgy hiszem – országos érdek is. Talán mondanom sem kell, hogy az általam is aláírt módosító indítványok zöme – amik ezek után következnek – , az oktatáshoz kapcsolódnak. Ezek jórésze az oktatási alapellátást célozza meg. A 3 971es, 3972es, 3973as, a '74es, '75os, illetve még a '76os módosító indítványokról van először szó. Ezekről túl részletesen nem kívánok beszélni, nagyon sajnálom, hogy közben Kupa miniszter úr elment, mert egykét megjegyzést csak úgy globálisan ehhe z a héthez szeretnék tenni, és ez összefügg azzal, amit a költségvetési irányelveknél Kupa miniszter úr a hasonló okfejtésre, mint amit ki akarok fejteni, válaszában elmondott. Egyik ilyen okfejtése az volt, hogy ne hivatkozzunk itt a kistigrisekre, a távo lkeleti országokra, amelyek sokezer éve már elismerik a kultúrának a hasznosságát és fontosságát. Azt hiszem, ez egy nagyon rossz elszólás volt részéről, biztos nem így gondolta, ahogy értelmezni lehet ezt az egyszerű
