Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GAÁL GYULA (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FODOR TAMÁS, a kisebbségi vélemény előadója a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió és sajtóbizottságból:
665 Tisztelt Elnök Úr ! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megyjegyezni, hogy a kulturális bizottságban nagyon komoly szakmai viták folytak és a kulturális bizottság toleránsabb volt a kisebbségi véleményekkel szemben. Megtartotta végig a parlamentáris formákat, azok a bizot tsági tagok, akik itt a plenáris ülésen közbekiabálnak, ott nem kiabáltak közbe. Nem hallottam olyan megjegyzéseket, mint szemből, amelyek foglalkozásomra utaltak. De ha már szóba hozták, akkor el kell hogy mondjam, hogy akkor, amikor még nem volt demokrác ia Magyarországon, én kocsmákban léptem fel, s Ady- és József Attilaverseket mondtam, és ott is csönd volt. Ezek után néhány megjegyzést szeretnék fűzni a bizottság munkájához. Az első az, hogy ennek a szakmaiságnak, amiről említést tettem, különböző fázi sai voltak. Az első fázisban igyekezett a bizottság valóban szakmai argumentáció alapján megítélni a módosító javaslatokat, aztán mindinkább előtérbe került egyfajta alkalmazkodás a költségvetés várható alakulásához. Tehát lemondott arról a lehetőségéről a bizottság, hogy részletesen vizsgálja meg szakmai érvelések alapján, hogy melyik normatívából hány forint miért jusson. A döntéseket erősen befolyásolta az, hogy előlegezte a bevételek, illetve a kiadások állapotának költségvetésbeli alakulását, és nem az t vizsgálta meg helyenként, hogy milyen pénzösszegre lenne szükség a feladat megoldásához, hanem sajnos, képviselte azt az elvet, amelyet a költségvetés általában képvisel, hogy ugyanis a kultúra és az oktatás területét maradékelvűnek minősítse. Éppen ezér t a várható költséghatásokból indult ki, holott ez nem ennek a bizottságnak lett volna a feladata, hanem a költségvetési bizottságnak. Ennek a bizottságnak azt kellett volna következetesen minden módosító indítványnál megvizsgálnia, hogy vajon az indoklásb an szereplő érvelés, illetve a feladat milyen összegeket igényel, és ennek megfelelően dönteni, hogy szakmailag meglapozottake azok az indítványok, vagy nem. Mondom, több fázisban történt ez a döntés, és az első fázisban alkalmazkodott ehhez a kívánalomho z a bizottság, majd az utolsó napokban már nem nagyon ezt figyelte. A második megjegyzésem az, hogy a bizottág szinte borzongott mindazoktól a lehetőségektől, amelyek a struktúrát, a rendszert változtattá k volna meg, holott pontosan a költségvetés alkalmas arra, hogy megnézzük, hogy az egyes rendszerek hogyan működnek és tarthatóak ezek a rendszerek, vagy nem. Van egy olyan példa, amelyet majd a későbbi részletes vitában felhozok, amely hozzányúlt volna eh hez a rendszerhez, ezt a bizottság nem tartotta követésre méltónak és megmaradt az előző rendszer mellett. Ez számtalan esetben előfordult, hogy idegenkedett minden rendszerbeli változást hozó javaslattól. Ezzel erősítette azt a centralizációt, amely az el osztásra irányult, és ugyanez volt megfigyelhető az önkormányzatokkal kapcsolatban is. Erre már utalt Kulin Ferenc. Az a bizalmatlanság tükröződött ezekben az állásfoglalásokban, amely a szakmai erőt mindig a központba helyezi, és nem hiszi el, hogy a tele püléseken, ahol a feladatok folynak, ott is van szakmaiság. Így erőteljes kritikát gyakorolt a magyar vidéken megjelenő szakmai megnyilatkozásokkal szemben is. Az önkormányzatiság elvének nagyon eklatáns megsértése volt az a módosító indítvány, amelyet pon tosan Kulin Ferenc terjesztett elő a bizottságban. Ez a javaslat azt célozza meg, hogy az Országgyűlés magának tartsa fenn a jogot abban a kérdésben, hogy a felhasználási kötöttséggel járó állami támogatásban ne lehessen megváltoztatni a döntést, csak az O rszággyűlés engedélyével. Ez általában helyes elv. De amikor, teszem azt, a fővárosi önkormányzattal ütközik, akkor ez tarthatatlan. Olyan hatáskört igyekszik elvonni a költségvetési vita ürügyén az önkormányzatoktól, amire csak kétharmados felhatalmazás a dhat lehetőséget. Nevezetesen arról van szó, és ezt az indokolás tartalmazza, hogy a több színházat fenntartó, önkormányzatot illető átcsoportosítás felhatalmazási gyakorlása folyamán előálló méltánytalanság – esetleges méltánytalanság – esetére a legfőbb államhatalmi szerv cselekvési lehetőségének alapját kell megteremteni. Ez semmi más, mint az önkormányzat korlátozása, és az Országgyűlésnek e módosító indítvány által biztosított különös jogköre, amely ellenkezik az önkormányzati törvénnyel, és azt gondol om, az Alkotmánnyal is. Ebben különvéleményünket jelentettük be.
