Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 28. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ZSUPOS LAJOS (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
637 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium idegenforgalmi alapjának költségvetéséhez szeretnék hozzászólni. A költségvetésnek tulajdonképpen jelen gazdasági helyzetünkben talán ké t dolognak kell megfelelnie, és e kettőnek szinkronban is kell vagy kellene lenni. Az egyik a működőképesség fenntartása, mert hiszen tudjuk, hogy ezzel küszködünk, és ez is az egyik legfőbb oka, hogy nehéz a költségvetést tető alá hoznunk. A másik pedig: elhelyezni olyan kis összegeket olyan területekre, amelyek már ezen túlmutatnak, és nem a működőképesség egyáltalán való fenntartását biztosítja, hanem lehetőséget ad egy olyan előrelépésre, ami a későbbi években többszörösen kamatozik. Én tudom azt, hogy az érvek olyan arzenálját hallottuk és olyan területeken, mint például az oktatás, egészségügy, ahol bizonyított, hogy szintén nemcsak a működőképesség érdekében, hanem a jövőnket illetően szükség van és indokolt ezeknek az összegeknek, a pluszösszegeknek az elhelyezése, és tisztában vagyok azzal, hogy nincs az indokoknak és a logikus magyarázatnak olyan felső foka, amivel ezeket az idegenforgalom területén indokolttá tudnám tenni. Mégis megpróbálom önökkel azt elhitetni, hogy az idegenforgalmi alapnál az a költségvetési előirányzat, az az egymilliárd forint, amit a tavalyi évben a kormányzat által megelőlegezett egymilliárd forintból 600 millióra redukált a tisztelt Ház, és ebben az évben a 600 milliós felhasználás után ismételten egymilliárdos előirányzat fekszik önök előtt, ami – még az inflációt is beleszámítva – tulajdonképpen emeli azt az összeget, amit az idegenforgalmi alap megkapna, ha a tisztelt Ház megszavazná. Azt hiszem, a lényeges momentumokat illetően röviden a következőkben tudnám alátámasztan i indokoltságát: Az mindannyiunk előtt ismert és tudott, hogy még az idei év gazdasági átrendeződő folyamatai és a GDP visszaesése ellenére ebben az országban az állami bevétel közel egymilliárd dollár volt, ami elkerülte az állami bevételt, és lényegében csak hozzávetőleges számok – de nagyon sokan foglalkoztak ennek az összegnek a meghatározásával – , a 7800 millió és az 1,5 milliárd között mozognak. Ez azt jelenti, ha átlagolunk, hogy kétmilliárd dollár az az összeg, amit az idegenforgalom ebben az évben ennek az országnak hozott. Nagyon imponáló szám és biztató. Még akkor is biztató, ha azt tudjuk, hogy az idegenforgalom bármennyire produkált, az új elrendeződésben, ami alatt értem a politikai átrendeződését a világnak és a gazdasági átrendeződését, az i degenforgalom is át fog rendeződni, és ehhez igazodnunk kell. A magyar idegenforgalom az állami támogatást illetően is tervgazdasági szisztémában működött, és itt is meg kell ugyanúgy tennünk a piacgazdasághoz való váltást, mint az élet más területein. Lát szólag nincs szükség 180 fokos fordulatra, mint más területeken. Ugyanolyan 180 fokos fordulatra van szükség, és talán ennek a felismerésnek a hiánya okozhatta azt, hogy tavaly az egymilliárd forintból 600 millió forint lett az idegenforgalmi alap támogatá sa, aminek egyik legfőbb indoka az volt, hogy tulajdonképpen háttérintézmények és központi költségvetések leépülésével, a piacgazdaság kialakulásával a súlypont átterelődik tulajdonképpen a magánszférába. Valóban az idegenforgalomban a közel kétezer idegen forgalommal foglalkozó iroda tulajdonképpen magántulajdonban van. A szállások 80%a magántulajdonban van. A nagy szállodaláncok privatizációja előttünk áll. Tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy a magántulajdon irányába fog itt is eltolódni. Hát akkor ebben a szűkös költségvetési évben, itt, ahol minden forintot úgy megnézünk, mi ennek a váratlan, szinte duplájára emelt összegnek a magyarázata? Mi lehet a magyarázata és miért támogathatjuk és szavazhatjuk meg józan mérlegeléssel is? Arról van szó, hogy az ideg enforgalomban, a nemzetközi piacon a megfeleléshez az idegenforgalmi alapnak, amely az Országos Idegenforgalmi Hivatalnak a költségkerete, egészen új mentalitást és új arculatot kell felvennie. Ennek egyik leglényegesebb momentuma a nemzeti képviselet. Gon doljanak azokra a számokra, amelyeket most fogok mondani: a 30as években – még a mai idegenforgalmi világtendenciával ellentétben – az idegenforgalom a nemzetközi gazdasági
