Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 28. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - KATONA TAMÁS, külügyi államtitkár:
621 biztos vagyok abban, hogy Szelényi Zsuzsanna képviselő kisasszony felszólalását is merő jóindulat vezette, amikor elmondta azt, hogy mennyire fontos volna, hogy a külügyminisztérium belső költségvetésében kiemelkedő támogatást kapjanak az európai integráció előkészítéséért felelős osztályok, mint például a nemzetközi jogi főosztály, ahol jelenleg ötödannyian dolgoznak csupán, mint példá ul a konzuli főosztályon, noha a feladatkörök fontossága össze sem hasonlítható. Tudom, hogy egy nagyon valós kérdésre tapintott rá ösztönösen a képviselő kisasszony, mégsem tudok teljesen igazat adni neki. Egyrészt mi valóban zokogunk azon, hogy a Külügym inisztériumban nincsen elég nemzetközi jogász. Gondoljuk meg, 1945 előtt a Külügyminisztériumnak négy nemzetközi jogi főosztálya volt, egyetemi tanárok vezetésével, és most egy hallatlanul szűk, kis létszámú főosztály végzi a megnövekedett feladatokat. Val óban, igenis keresünk az egyetemen frissen jogot végzett fiatalembereket, mert az az érdekünk, hogy ezek bekerüljenek a Külügyminisztériumba, és ezeknek a kötelességeinknek eleget tudjunk tenni. De sajnos, a másik sebezhető pontunk a konzuli munka, hiszen a konzuli munkában szakítanunk kell a szocialista konzuli munkával, amely szerint a konzulátus egy bújtatott rendőrhivatal volt. Nem, a konzulátusnak rendkívül fontos jogvédő szerepe van, és a magyar állampolgárokat külföldön mindenekelőtt a konzulátus az, amely pásztorolja. És még egy: A piacgazdasággal vissza kell találnunk a konzulátusok eredeti, másik fontos feladatához: a magángazdaság eredményeit kanalizálni, átfolyatni egyik országból a másikba. Hallatlanul nagy munka várna a konzuljainkra, és nincs belőlük elég. Mindenesetre tisztelettel szeretném már most a konzuli főosztály nevében meghívni a képviselő kisasszonyt a Külügyminisztérium konzuli főosztályára, hogy nézze meg az ottani munkát, hogy nem lehet ezeket a dolgokat egymással szembeállítani. N em lehet az osztályok létszámából következetetni azoknak a fontosságára. Tehát a konzuli főosztálynak éppen nagyon megnövekednek a feladatai, és éppen az európai integráció előkészítésében, az állampolgársági ügyekben, a migrációs ügyekben és a menekültügy ekben – igen, sajnos a menekültügyekben – hallatlan fontos szerepet vállal a mi konzuli főosztályunk. Ami a módosító javaslatokat illeti, két komoly módosító indítvány és egy generális kiadáscsökkentő indítvány érinti a Külügyminisztériumot. Ez utóbbi Vass Istvánnak az előterjesztése, valamennyi minisztériumból lefarag valamennyit, mint hajdani, a váci választókerületben ellenfelem, viseltetetik a riválisa iránt némi pietással, tőlünk viszonylag keveset operálna le, ezt sem szeretnénk – az igazat megvallva – megadni, sőt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megadjuk. Kérjük tehát, hogy a Parlament ne támogassa Vass Istvánnak, legalábbis a Külügyminisztériumra – de én csak ebben vagyon kompetens nyilatkozni – vonatkozó csökkentési indítványát. Szelényi Zsuzsa nna képviselő kisasszony azt javasolta – nem sértés kérem kisasszonynak nevezni valakit – … legyen szabad először SzentIványi Istvánnak a javaslatával foglalkoznom. SzentIványi István azt javasolta, hogy két nagykövetségünket csukjuk be, a Costa Ricait San Joséban és a kambodzsait Phnom Penhben. (Haraszti Miklós: Talán a togóit!) Jaj, de szellemes az úr! A togóit tudniillik meg sem nyitottuk! Ezekkel kapcsolatban a következőket kell mondani: általában nagyon kevés pénz az, amit egy nagykövetség bezárásá val meg tudunk takarítani. Nagyon kevés, és sokszor az az összeg,amit elveszítünk, sokkal nagyobb. Nagyon kevés azért, mert ezek a nagykövetségek tényleg a működőképességig lecsupaszítva teljesítik a szolgálatukat, egy vagy két diplomata. Van olyan nagyköv etségünk, amelyik egy emberből áll, a nagykövetből. Ő némi túlzással a szakács, a sofőr, a takarítónő, a titkárnő és minden, és kiváló munkát végez, nagyon pici, de nagyon fontos országban. Ha onnan őt elhozzuk, nemcsak egy nagyon fontos kontaktuspontunk s zűnik meg, hanem keresztet vethetünk azokra a soksoksoksok millió dolláros kintlevőségeinkre, amelyek
