Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 28. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
611 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, vannake még, akik a ré szletes vitától elkülönült mondanivalóval rendelkeznek. Mert valóban, amit most Kónya Imre felolvasott, az a Házszabályból kiolvasható utasítás számunkra a részletes vita tekintetében. Áder Jánosnak van ügyrendi észrevétele. Tessék! Ügyrendi kérdésben fels zólaló: Dr. Áder János (FIDESZ) ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ) Azt hiszem, 5 perc 20 másodpercet szántam arra, hogy a Házszabály ismeretésével próbálkozzam – lehet, hogy ez kevés volt. De ismétlés a tudás alapja, úgyhogy talán rugaszkodjunk neki még egyszer… (F elzúdulás a jobb oldalon.) Most már csak hivatkozni fogok arra, amit az előbb is elmondtam: a Házszabályt nem lehet külön, önálló rendelkezésekként értelmezni csak. A Házszabálynak valamennyi rendelkezését, ami ugyanarra az esetre vonatkozik, együtt lehet értelmezni. És itt szeretném fölhívni Kónya Imre figyelmét, amit mondott, az igaz, de ez nem cáfolat arra, amit mi itt elmondtunk korábban. Ugyanis amit az előbb idéztem, a Házszabály 21. §ának (3) és (5) bekezdése egy mondatát – nem lesz hosszú – : "A biz ottságok joga és kötelessége a javaslatok tárgyalásának előkészítése…" – tárgyalásának és nem a határozathozatalnak: tárgyalásának! – "… az általános vitában és a részletes vitában". Ez meglehetősen egyértelmű fogalmazás. Azt gondolom, ha ehhez hozzárakjuk mindazt, amit Kónya Imre fölolvasott és a 43. § (5) bekezdését, a 62. § (4) (5) bekezdését, ez így együtt mutatja meg, hogy mi a teendő, és hogyan kell lefolytatni a részletes vitát. Ennyi a dolog érdemi részéhez. Elnök úrnak ennek következté ben a kompromisszumosnak szánt módosító javaslatát természetesen én nem tudom a magam részéről elfogadni. Nincsen ebben semmi kompromisszum; tulajdonképpen ez logikailag lehetetlen, hogy mindaddig, amíg a bizottságok be nem fejezik az általános vitában ben yújtott módosító indítványok tárgyalását, hogy addig sor kerüljön a részletes vita lezárására. Ez egyszerűen képtelenség, tehát ennek következtében ebben semmiféle kompromisszum nincsen. Ugyanakkor nem is igazán előremutató ez a javaslat megítélésem szerin t, mert a vita duplázódását eredményezi, hiszen most a bizottsági jelentések ismerete nélkül elmondják majd a képviselőtársaim – legalábbis egy részük – az észrevételeiket, és utána, amikor a bizottsági jelentést megismerik, akkor majd még egyszer esetleg hozzá fognak szólni a vitához. A harmadik megjegyzésem. Itt elhangzott már többféle megjegyzés arra vonatkozóan, hogy a Ház már többször megsértette a Házszabályt. Ez sajnos, igaz. De ez nem jelent hivatkozási alapot arra, hogy ez újabb házszabálysértésekn ek lehet oka és hivatkozási alapja. Tehát én azt gondolom, hogy ezt az érvelést semmiképpen nem lehet elfogadni. Új helyzet van annyiban is, hogy tavaly a Ház pontosan azért, hogy ilyen házszabálysértések ne forduljanak elő, kötelezte a Kormányt erre a hat áridőre – erről is volt már szó – , s ez a határidő megsérült. Ezt a törvényt önök is elfogadták, tisztelt kormánypárti képviselő urak, tehát ilyen szempontból az önök akarata is és az önök szándéka is sérült abban a pillanatban, amikor ezt a határidőt a Ko rmány elmulasztotta. És még egy dolog, csak azért, hogy a történet pontos legyen a költségvetési irányelvek vitájával kapcsolatban. Ugyanis a költségvetési irányelvek vitájával kapcsolatban én már elmondtam itt, de úgy látszik, hogy ezt is meg kell ismétel ni. Akkor, amikor a házbizottságban erről beszéltünk, akkor én elmondtam azt, hogy bár nem értünk ezzel egyet, de a kényszerhelyzet miatt támogatjuk azt, hogy a költségvetési irányelveknek a vitája minél rövidebb időre szorítkozzék. S azt is elmondtam, hog y tesszük ezt azért, nehogy ez legyen – a költségvetési irányelvek vitájának az elhúzódása – a hivatkozási alap majd akkor, amikor a költségvetést fogjuk tárgyalni, hogy valamilyen formában a Kormányt a Parlament nehéz helyzetbe hozta. Azt gondolom – és ez t elnök úr is meg tudja erősíteni
