Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 16. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FRAJNA IMRE (FIDESZ)
54 A betegszabadság bevezetése úgy merül föl szakmai körökben, hogy ez természetesen és magától értetődően egy járulékcsökkenéssel járna együtt, hiszen mi csökkentenénk a vállalkozók terheit, tehát az élőmunkára jutó különféle elvonásokat – cserébe a vállalkozók talán jobban figyelnének arra, hogy az eddig számukra olcsó pénzt jelentő táppénzt milyen mértékben veszik az alkalmazottaik igénybe. Bár, az is ismeretes valószínűleg mindenki előtt, hogy nem igazán akadt olyan munkáltató, aki túlzottan szerette, hogyha valamelyik alkalmazottja túl sok időt töltött betegszabadságon, noha akkor a vesztesége kizárólag az elmaradt haszonból tevődött össze. Ez a törvényjavaslat több szempontból egészen meg lepő dolgokat művel a vállalkozókkal. Magától értetődően elmarad a járulék csökkentése – tehát burkolt járulékemelésről van szó. Önmagában ez még mindig nem tetézi be. Nemcsak az történik ugyanis, hogy a vállalkozónak fizetnie kell a 75%os bért a betegsza badság első 25 napjára, hanem ez után a pénz után fizetnie kell a tbjárulékot is – neki is és a munkavállalónak is. Magyarán a terhei jóval nagyobbak lesznek annál, mintha pusztán a társadalombiztosításra jutó táppénz összegét venné el. Érdemes megvizsgál ni, milyen társadalmi célcsoportokat célzott meg ez a javaslat a célból, hogy betömje a társadalombiztosítás hiányát. A fő célcsoportok között rögtön meg kell említeni a kisgyermekes anyákat, akik köztudottan elég sokat vannak táppénzen a gyermekeik betegs ége miatt. Ismerve bölcsődéink helyzetét, jövőre sem lehet garantálni, hogy az odavitt gyermekek nem fognak havonta néhány napnyi betegséget összeszedni ezekben az intézményekben. Ugyanilyen célcsoportnak tekinthetők a nehéz fizikai munkások – a legtipikus abb példát erre a bányászok jelentik. Talán nem érdektelen ismertetnem a Házzal, hogy kéthárom évvel ezelőtt történt egy felmérés Komlón, amely azt állapította meg, hogy azok között, akik 10 évet eltöltöttek a föld alatt, gyakorlatilag nem lehet egészsége s embert találni. Ezek 30 éves embereket jelentenek, és vagy cukorbetegek, vagy magas vérnyomásuk van, vagy kezdődő szilikózisuk vagy bronchitisük. Ezek az emberek – ismervén a bányaágazat egyébként sem túl fényes pénzügyi helyzetét – ettől az intézkedéstő l valószínűleg azonnal az utcán fogják találni magukat. Így ez a javaslat a mi számunkra ebben a formájában elfogadhatatlan. Szerintünk, ha a tb hiányát kellene valamilyen módon csökkenteni, az lenne a sokkal járhatóbb út, hogyha a költségvetés vállalna át az ideiglenesen ellátandó fedezetekből valamit, ezzel csökkentvén az itt jelentkező hiányt. A másik téma, amiről szól a beterjesztett törvényjavaslat, az egészségügyi ellátás reformját jelenti. Itt üdvözlendő a biztosítási elv bevezetése, de Fekete Gyula expozéjával ellentétben én is úgy vélem, akadnak itt azért lefedezetlen csoportok. Itt a szabályozást valószínűleg jobban kell vizsgálni annál, mint ahogy azt a törvény megtette. Egy érdekes kérdés merül fel az emberben, végigolvasva a törvényt, ugyanis az , hogy mit kap a biztosított a pénzéért. Ha körülbelül, összefoglalva akarnám lefordítani, azt lehet mondani, hogy e törvény alapján a biztosított azt kap a pénzéért, amit adunk neki. Ebben a törvényben a legsűrűbben előforduló kifejezés ugyanis a "külön j ogszabályban meghatározottak szerint", ami azt jelenti, hogy a különféle feltételeket a Kormány saját maga változtathatja. Ez egyébként az eredeti 75/II. törvényre is igaz volt – most, ezzel a törvénymódosítással arra néhány pontra is be fog kerülni ez az általános klauzula, ahová 1975ben még elfelejtették betenni. A Kormány eleget tett annak az országgyűlési határozatban foglalt kötelezettségének is, miszerint legyen határa a járulékfizetésnek, legyen plafonja: ezt meghúzta 900 ezer forint éves jövedelemn él, és ezzel valóban néhány ezer ember számára plafon keletkezett, bár, mint hallottuk az előbb csak az ő számára, a munkáltatója számára nem. Úgy gondoljuk, hogy ha plafont húzunk, talán érdemes lenne olyan magasságban húzni azt a plafont, hogy legalább n éhány tízezres nagyságrendű létszámú állampolgár belekerül, mert ebben az esetben valami egész furcsa kivételezést jelent, ha néhány ezer ember számára alkotunk a törvényben külön pontokat. Még egy kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni, ez pedig a szabad orvosválasztás kérdése. Ez – a törvényből egyenesen kiderül – a kórházban nem vonatkozik az illetőkre, a szabad orvosválasztás a
