Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Személyi javaslatok: Új bizottsági tagok megválasztása - A betegszabadságról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
469 megterhelt. Tehát nem jogszerű az effajta további terhelés, amennyiben a korá bbi terhelés a másik oldalon csökken. De ezt már elmondták előttem mások! Ha még mindig destruktív ellenzékiként ezt rövidebben és keményebben akarnám megfogalmazni, mondhatnám azt is, hogy ez egy államilag szentesített, de legalább is szentesítésre váró r ablás. Azt is hozzátehetném, hogy a mai napon e műfajból már láttunk egyet. Visszautalhatok a gépkocsi, illetve a gépjárműadóra, ami tulajdonképpen szintén nem volt más, mint egy államilag szentesített rablás. Elegendő, ha utalok azokra, a kormánypárti ol dalról is elhangzott megállapításokra a gépkocsiadó vitájában, amelyek szerint a gépkocsitulajdonosokat már vagy hatféle jogcímen amúgy is megvágja az állam. Ez egy hatodik vagy hetedik jogcím, ami tulajdonképpen csak azt szolgálja, hogy azt a költségveté si hiányt, amely különböző kiadások kapcsán előállt, valami útonmódon, ürüggyel a gépkocsitulajdonosok nyakába varrja. Ez tehát szintén egy államilag szentesített rablás, illetve most már sajnos a törvényhozás kormánypárti többsége által is szentesített rablás. Ezt diktálja az a felismerés, amelyet én mint amolyan destruktív ellenzéki, sajnos kénytelen voltam kialakítani magamban. Azonban, ismétlem, belátom, hogy a konstruktív szellemet így karácsony előestéje táján időszerű feléleszteni köreinkben, és ez ért én csatlakozom Kulin Sándor képviselő társamnak ahhoz az álláspontjához, miszerint valami megoldást itt találni kell. Ez a megoldás nem feltétlenül az, amit ő proponált a tíz napra redukált úgynevezett betegszabadsági intézménnyel, hanem lehet valami m ás is, ami – szerény megítélésem szerint – nem kevésbé törvényes, de azt hiszem, nem is inkább az, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat által diktált megoldás. És itt szeretnék rámutatni arra a szubjektív, avagy alanyi tényre, hogy én nem vagyok vállalko zó, ezzel szemben kopasz ember vagyok. Ezt azért mondom, mert rá szeretnék mutatni arra, hogy nem hazabeszélek, amikor azt mondom, hogy a vállalkozókat nem szabad, mert törvényesen nem lehet ez ügyben továbbterhelni; akkor nyilvánvalóan nem hazabeszélek. A mikor viszont azt mondom, hogy például a kopasz embereket esetleg meg lehetne terhelni egy ilyenféle adóval – vagy nevezzük bármilyen illetéknek – , akkor szintén nem hazabeszélek, mert magam ellen is beszélek. Ámde miért ne lehetne a kopasz emberekre rálőc sölni ezt az adót? Nem tudom ugyan, hogy a statisztika rendelkezike adatokkal arra nézve, hogy hány kopasz ember van ebben az országban, de attól tartok, hogy csaknem annyi, mint vállalkozó, vagy talán még több is. De ha nem volna elegendő, akkor ki lehet ne terjeszteni ezt az adót, mondjuk, a protézist használókra. Nincs különösebb jogcím arra, hogy miért éppen őrájuk, miért éppen a vállalkozókra. Miért ne a biciklistákra? Úgyhogy kérem, azt méltóztassék megfontolni, hogy ez a törvényjavaslat a maga önkény es és jogszerűtlen mivoltában miért éppen a szóbanforgó társadalmi csoportot célozza meg, amikor még iksz más társadalmi csoport is kínálkozik az áldozat ilyetén szerepére. Ezt az adventi békesség szellemében szíves megfontolásra ajánlom. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Utolsó hozzászóló a témához Lotz Károly képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Dr. Lotz Károly (SZDSZ) LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Tisztelt Ház! Figyelemmel hallgattam Kulin Sándor előte rjesztését, és tulajdonképpen sok mindent én racionálisnak tartok. Természetesen ezt az emelést nem. Ezzel kapcsolatban már kifejtettem véleményemet, hogy a kettőnek az együttes emelése teljes abszurdum, azonban egy valamit vártam volna tőle, hogy bizonyos megnyugtató szavakat mond az inflációra gyakorolt hatást tekintve. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy már majdnem száz százalékban megvalósult az úgynevezett libero, vagyis a szabadáras rendszer, bármilyen járulékemelés gyakorlatilag tökéletes áthárítást
