Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Személyi javaslatok: Új bizottsági tagok megválasztása - A betegszabadságról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOLT OTTILIA (SZDSZ)
460 hogy abban a pillanatban, amikor a Kormánynak meg kellene egy kicsit nyitnia a pénztárcáját, akkor mindig kifelé kell mutogatni akkor, ha a társadalombiztosítási bevételek területén baj van. Szeptemberben hoz ta meg a Kormány azokat az intézkedéseket, amelyeknek a jóvoltából a társadalombiztosítási alap egyre aggasztóbban növekvő kintlévőségei behajthatókká válnak, és ezeknek az intézkedéseknek a hatása mindeddig nem volt mérhető, nem volt ellenőrizhető. Nem tu d nekünk válaszolni a Kormány arra, hogy vajon milyen behathatósági lehetőségeket, milyen reális perspektívákat nyújtottak ezek az intézkedések mielőtt ezeknek az elemzésére sor kerülhetett volna, s indítványozta ennek az új forrásnak a megnyitását. Nagyon aggasztónak tartjuk, aggodalmaskodunk afölött, hogy az újabb teher a munkáltatók, a vállalatok vállán azt fogja eredményezni, hogy a nemfizetési hajlandóság a társadalombiztosítással és általában a közterhekkel szemben megnövekszik, és az az egyensúly, am i papírforma szerint az intézkedés nyomán létrejöhet, a valóságban az eddiginél is nagyobb egyensúlytalanságot eredményez. De lett volna a Kormánynak és a költségvetés tervezőjének más módszere is arra, hogy a társadalombiztosítás egyensúlyi zavarain segít sen, mintsem a vállalatok forrásainak az újabb megcsapolása. Nevezetesen az a mérhetetlen tartalék, amely a nem biztosítási jellegű kifizetések átvállalásában rejlik. Tudjuk, hogy a társadalombiztosítási kasszából több tízmilliárd, ha jól emlékszem 44 mill iárd forintnyi az a kifizetés, amely igazából nem járulékkal fedezett. Nem járulékfizetéshez kapcsolódó jog folytán eredő kifizetés, amiből nem következik természetesen, hogy ezek a kifizetések indokolatlanok, ámde következik az, hogy a társadalombiztosítá si alap egyensúlyán aggódva elsősorban ezeknek a politikai végiggondolására van szükség, és annak a megfontolására, hogy vajon nem a Kormányt terhelike azok a kötelezettségek, amelyek a kormányzat stabilitása szempontjából fontos szociális jövedelmekhez f űződnek. Hogyha a Kormány elszánta volna magát arra, hogy a saját költekezésén belül helyet találjon ennek a több mint 40 milliárd forintnak a megtérítésére, akkor nem kellene aggódnia azon, hogy a társadalombiztosítási alap pénzügyi konstrukciója összeoml ik. Beszélhetnék még a garanciákról és a garanciák pénzügyi fedezetéről a költségvetésben, azonban ezt majd megtesszük a költségvetés részletes vitájában, tekintettel arra, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének a frakciója számos módosító indítványt nyújt ott be, amellyel megalapozni vélte a betegszabadság bevezetésének a szükségtelenségét pénzügyi oldalról, vagyis lehetőséget mutatott fel a Kormánynak ahhoz, hogy e nélkül az intézmény nélkül is pénzügyileg stabilizálni tudja a társadalombiztosítási alapot. De nézzük meg egy pár mondat erejéig a dolog másik oldalát, vagyis, hogy milyen veszélyekkel jár ez az intézkedés a munkavállalókra nézve. A Pénzügyminisztérium azt mondta a mi bizottsági vitánkban, hogy ez védi a dolgozókat, hiszen arra sarkallja a válla latot, hogy védje a munkásainak, a dolgozóinak az egészségét, és hogy erre áldozzon pénzt. Én azt hiszem, hogy az eddigi évek, a mögöttünk levő évek többszörösen bizonyították, hogy a magyar munkáltatónak és a magyar munkaerőnek sajnálatos módon más a vála sza ezekre a kihívásokra, egyszerűen a munkaerő gyorsabb elfogyasztása. Munkanélküliségi időszakban, amikor munkavállalói tartaléksereg vár arra, hogy kenyeret kapjon, bizony sokkal inkább arra fogja sarkallni a munkaadókat, vagyis a munkáltatókat ez a leh etőség és ez a kihívás, hogy fogyassza el a munkaerőt, és amikor elfogyott, amikor értéktermelésre alkalmatlanná válik, mert belebetegszik azokba a munkakörülményekbe és munkahelyekbe, amelyek bizony szép számmal akadnak a mai magyar gazdaságban, rúgja ki őket, és vegyen fel friss húst, akikkel elölről kezdheti szó szerint a biológiai felélését ennek a nemzeti vagyonnak. Nem látom azokat a biztosítékokat – akár a szakszervezetek jelen állapotában, akár a munkatörvénykönyvben – , amelyek a munkavállalókat eze ktől a súlyosan kizsákmányoló akcióktól meg tudnák védeni. Én azt hiszem, hogy amikor a nemzet jövőjén és a magyar társadalom szellemi és testi egészségén aggódunk, akkor elsősorban azokat a kapukat kellene bezárni, amelyeken át a
