Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 21. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 4. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
368 eljárni, különöse n olyan hangulatban, amikor többen az adómorált ostorozzák, és különböző szigorításokat kívánnak érvénybe léptetni. Ha most ezt a mi – késő délutántól folyó – vitánkat valaki hallgatja vagy látná, amennyiben ugye közvetítés lenne, akkor ez egy egyszerűen b ohózatba illő eseménysor lenne, és nem csodálkoznék, hogyha ezt követően állampolgári mozgalom keletkezne arra, hogy megtagadja mindenki az adófizetést, tekintettel arra, hogy mi itt – komoly parlamenti képviselők – befizetéseikről így döntünk, és ilyen ös szevissza vitatkozunk. Elnézést kérek, tisztelt Ház, de ezt el kellett mondanom, ugyanis egyszerűen átláthatatlan a helyzet, és egyre inkább azzá válik. Na most, ezek után még szeretnék néhány általános megjegyzést tenni, hogy bármennyire is indokolt lenn e az, hogy az adókedvezmények körét szigorúan átvizsgálja az ember és szűkítse az adókedvezmények körét, ez a jelenlegi körülmények között szerintem gyakorlatilag nem tehető meg. Nem tehető ez meg akkor, amikor az elvonások mértéke egyénenként magasabb az 50 százaléknál, és az elvonás a fő szabály, és a pénz megmaradása az egyéneknél kivétel. Így, mint ahogy azt elmondtam már, a mentesség az önkényes elvonás elleni védelem szigetét jelenti, így azokat a költségvetés egész kiadási oldalának az átvizsgálásáva l egyidejűleg és az adóreformmal egyidejűleg lehetne megvitatni. Enélkül kedvezményeket szűkíteni – ez burkolt adóemelést jelent, és enélkül kedvezményeket szűkíteni azt a látszatot kelti, mint hogyha túl kevés adót fizetnénk. Ezt azért jegyeztem meg, mert módosító indítványaim közül több régi mentességek fenntartását célozza, és úgy gondolom, hogy miért indítványozok mentességfönntartásokat, azt indokolnom kell. Na már most, rátérve konkrétan egykét indítványra, szeretnék először a törvényjavaslat 6. § ( 1) bekezdésének h) pontjához fűzött módosító indítványommal foglalkozni, amely az ingatlanátruházásból származó jövedelem családon belüli új ingatlanba forgatásával foglalkozik. Örömmel látom a jelentésben, hogy a pénzügyi bizottság a Békesi László dr. ált al előterjesztett indítványt – amely tartalmilag majdnem azonos az enyémmel – támogatja, és hogy ezt a Kormány jelenlévő képviselője is támogatja. Én azonban ennek a módosító indítványnak az utolsó mondatával szeretnék foglalkozni, ugyanis ezt az én indítv ányom nem tartalmazza; nevezetesen azt a részt, hogy magából az ingatlaneladásból származó bevétel családon belüli felhasználása új ingatlanvétel esetén csak akkor, addig lenne mentes, amíg az állampolgár ezt a lakást is el nem adja. Ennek ilyen formában k imondása viszont eléggé zavart keltő és megtévesztő lehet, hiszen ha az új lakást 10 éven belül eladja az, akinek a részére szerezték, akkor az úgyis adó alá esik, tehát fölösleges kimondani ezt a rendelkezést; de viszont hogyha ennek a vételárából másik l akást vesz, akkor megint meg fogja illetni ez a kedvezmény. Tehát álláspontom szerint technikailag teljesen fölösleges annak a mondatrésznek a meghagyása, amely úgy szól, hogy addig, ameddig az ily módon szerzett lakás a tulajdonában van, illető leg a vonatkozó haszonélvezeti, használati vagy bérleti jog jogosultja az adóalany – ugye hogy addig illeti csak meg ez a kedvezmény. Tehát én azt szeretném kérni képviselőtársaimtól – fölhasználva, hogy még négy bizottság nem tárgyalta meg ezt az indítván yt vagy három – , hogy az ottani tárgyalásnál ezt vegyék figyelembe. A következő megjegyzésem a 7. § 40. pontjához szól, ahhoz a bizonyos – ingatlaneladásoknál jelenleg még hatályban lévő 10 éves rendelkezéshez, miszerint ha valaki 10 éven túl idegeníti el az ingatlanát, akkor az mentes az adó alól. Ugye, ez szűnne meg 1992. január 1je után megvásárolt ingatlanok 10 éven túli elidegenítése esetén. Azt szeretném ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogyha valaki 1992. január 1je után szerez ingatlant, az azt köv ető 10 év minimum 2002ben következik be, és azt pedig egyikünk sem tudja, hogy 2002ben vagy az ezt követő években mi fog történni. Teljesen értelmetlen lenne egy olyan jogkorlátozás bevezetése, amely a jövő században fog csupán hatályosulni.
