Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 21. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 4. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
347 Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a bizottságok közbenső együttes jelentését az egyes képviselőcsoportok, az érdekelt bizottságok elnökei, valamint a tárcák a vitát megelőzően kézhez kapják. E jelentés munkapéldányként szolgál, úgy tudom, osztása megkezdődött, és a végleges jelentés kiadására a módosító javaslatok bizottsági megtárgyalása után kerül sor. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságok – a költségvet ési, a gazdasági, a szociális és az alkotmányügyi – elnökeit, hogy melyikőjük kíván előadót állítani. Az alkotmányügyi bizottságot kérdezem először. Felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke SALAMO N LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez idő szerint még előadót nem állítottunk. A bizottság megkezdte a javaslatok megtárgyalását, és túlnyomó részét el is végezte feladatának . Tulajdonképpen két kör van még hátra… (Zaj.) ELNÖK (Szabad György) : Kérném szépen szíves figyelmüket a bizottsági előterjesztés meghallgatására. SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Az egyik kör a mező gazdasági termelőkkel kapcsolatos kérdéskör, amiben bizottságunk bevárja a gazdasági, illetve a költségvetési bizottság állásfoglalását. Nem tudom, mennyire haladtak előre, hozzánk ezek az állásfoglalások még nem érkeztek meg, legalábbis, ha a munkát el is végezték. A másik kör az ingatlanelidegenítéssel kapcsolatos kérdés, amivel kapcsolatban szintén a többi bizottság álláspontjának ismeretében kívánunk állást foglalni. Erre nézve már megérkeztek hozzánk a javaslatok, csak még nem volt módunk megtárgyalni . Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nagyon röviden azonban – bár határozatot a bizottság még nem hozott – a bizottságunkban lefolyt vita néhány elemét szeretném ismertetni. Tudniillik ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalásában, illetőleg az ide kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalásában ez a kérdéskomplexum volt az, ami a legnagyobb vitát kiváltotta. Mint ismeretes, itt a Kormány előterjesztése többirányú változtatás mellett, tehát a jelenleg hatályos jogszabály többirányú változtatása mellett főleg ab ban az irányban kíván elmozdulni, hogy a tízéves határt a jövőre nézve megszüntessee, tehát az 1992. január után szerzendő ingatlanok elidegenítése – későbbi elidegenítése – esetében ezeknek csak tíz éven belüli figyelembevételét mellőzze és ezt korlátlan ná tegye. Ennek kapcsán alakult ki egy meglehetősen élénk vita a bizottságban, ahol fölmerült önmagában annak a kérdésnek a vizsgálata is, hogy az ingatlanelidegenítések kapcsán tulajdonképpen mi kerül adó alá vonásra, és ez indokolte. Több irányban és je lentős számban hangzottak el a jelenlegi hatályos megoldással szemben is olyan fenntartások és aggályok, hogy az ingatlan elidegenítéséből származó jövedelem az legalábbis igen jelentős részben az infláció megadóztatása, és nem valóságos, nem tényleges, ne m reális értéknövekedést von adózás alá, hanem tulajdonképpen azt a nominális értékgyarapodást, aminek a célja nem más, mint a javak értékének a megőrződése. Ezzel kapcsolatosan kifejtésre került bizottságunkban olyan álláspont, hogy tulajdonképpen indokol t lenne visszatérni a legelső formához, és a szerzéskori értéket kamathozadékkal, vagy annak esetleg valamilyen hányadával növelni, és csak a különbözetet adóköteles jövedelemként tekinteni. Ez volt az egyik vitakérdés. A másik vitakérdés pedig azokhoz a m ódosító javaslatokhoz, illetve annak irányához kapcsolódott, melyek visszamenőleg szüntetnék meg a tízéves határt. Bár már az előző kérdés kapcsán is – jóllehet határozathozatal nem történt, de – a bizottsági vitában egyértelműen domináns véleményként lehe tett azt értékelni, hogy a jelenleg hatályos adóztatási móddal az alkotmányügyi bizottság így nem ért egyet; az a módosítási irány, amit a Kormány javasolt a mostani
