Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
272 tartalmazza azokat a közlekedéspoli tikai elveket, amelyek alapján a költségvetésnek támogatást kell nyújtania, akkor nyugodtan szavazhat erre az összegre nemmel az Országgyűlés. Tiszelt Ház! Ebből a kiindulási pontból tehát nagyon fontosnak tartom, hogy a minisztériumi elképzelésekről essék néhány szó. A közlekedési koncepció alapvető hibájának tartom, hogy ugyanezt 5 – 10 évvel ezelőtt is csaknem azonos szöveggel lehetett volna összeállítani. Nem tükröződik belőle, hogy időközben teljesen megváltozott a körülöttünk lévő világ, és a hazai visz onyok is gyökeresen átalakultak. Most távol áll tőlem, hogy a költségvetés kapcsán vázoljam, milyen átalakulások zajlottak körülöttünk, ezeknek milyen hatása volt az országra, hogyan hatott e területre a volt szocialista országok megszűnése, milyen belső h azai körülmények között kell a közlekedésről beszélni és így tovább. Viszont amit hiányolok a minisztériumi koncepcióból, az alapvetően a közlekedés belehelyezése ebbe az új légkörbe, és azoknak a következtetéseknek a levonása, amelyeknek a koncepcióban ke llene tükröződniük. Önmagában az, hogy a KGST felbomlott, szükségszerűen kihat a hazai közlekedés egészére. Így más irányban kellene a fejlesztés vonalát keresni, mint eddig volt. Pár évvel ezelőtt még az exportimportforgalom zöme a volt KGSTországok ir ányában bonyolódott le, most ez az irány döntően megváltozott. Ez mindegyik közlekedési ágra kiterjedően igaz, ám ez a tendencia csak foltjaiban érvényesül a minisztérium elképzelései között. Különösen hiányzik ez a Magyarországon amúgy is elhanyagolt foly ami hajózás vonatkozásában, amikor a DunaMajnaRajna csatorna kiépülésével a hajóforgalom többszörösére kell felkészülni. Ha igaz az, hogy egy rendszer felépítésében a leggyengébb láncszem határozza meg az egész életképességét, nyugodtan mondhatjuk, hogy az életképesség Magyarországon fog múlni. Amit legfőképp hiányolok a minisztériumi elképzelések közül, és ezt súlyos kifogásként említhetem a költségvetés tárgyalásakor, hogy a fejlesztési elképzelé sek mellett nem foglalkozik kellő alapossággal azzal, miből lehet ezeket az elképzeléseket megvalósítani. Azzal általában mindenki egyetért, hogy a közlekedést, akár önálló nemzetgazdasági ágnak tekintjük, akár a termelés nélkülözhetetlen infrastruktúráján ak, múlhatatlanul fejleszteni kell. De ha nem tudjuk valószínűsíteni az ehhez szükséges források biztosítását, akkor az egész délibáb marad. Ugyancsak nem történt meg a fejlesztések várható gazdasági hatásának felmérése, illetve érzékeltetése. Hogyan várja el a minisztérium a tisztelt Ház képviselőitől, hogy kiemelt területnek tekintsék az infrastruktúra kérdését, ezek között is a közlekedési infrastruktúráét, ha ezeket az alapvető munkákat nem végezte el? Egyetlen terv vagy koncepció sem nélkülözheti legal ább a nagyságrend érzékeltetését, ha már a konkrét adatokat nem tartalmazza. Csak úgy lehet a minisztériumi elképzelésekről dönteni, ha megvannak a megvalósítás anyagi biztosítékai. Ajánlom ez ügyben a minisztérium figyelmébe a külföldi közlekedéspolitikai koncepciókat. A jelenlegi minisztériumi elképzelések alapvetően az állami támogatásra építenek. Ezt valljuk be nyíltan. A költségvetési törvénytervezet is ezt tartalmazza. Ebben nem különböznek a többi nemzetgazdasági ágtól, ám hogy a közlekedésnél mennyi re lehet az állami teljesítőképességre számítani, az igen bizonytalan. Hogy néhány konkrét példát hozzak. A miniszteri elképzelés azt kívánja, hogy az állam vegye át a pályaépítés és fenntartás gondját a vasúttól és fizesse meg a közhasználatú személyközl ekedés szociálpolitikája miatt az alkalmazott bevételkiesést. Ez olyan többletterhet jelent, amelynél a teljesítés lehetősége teljesen bizonytalan. A minisztérium forrásaként említi egyes létesítmények koncesszióba adását, de közismert, hogy ezek a berende zések igen költségigényesek, és megtérülésük csak hosszabb távon jelentkezik. Az utak, a kikötők és a repülőterek koncesszió útján való megépítésénél is számolni kell a használati díjak bevételével, de a vasúti pályaépítés és fenntartás koncesszió keretéb en való fejlesztése csak
