Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
263 Megkérem képviselőtársunkat, már 17 perce beszél… (Közbeszólás: Igen!) SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Köszönöm szépen a figyelmeztetést, de úgy tudom, hogy csak ajánlásró l van szó, és én szeretném elmondani a mondanivalómat. (Zaj. – Közbeszólás a bal oldalon: Halljuk!) Egyébként úgy gondolom, hogy aki nem akarja hallgatni, az nyugodtan elhagyhatja a termet, nem kötelező itt ülni, sokan meg is tették. Nos, hát akkor hadd fo lytassam. Köszönöm szépen egyébként a bizalmat, ami megnyilvánult azokból a sorokból is irányomban. Én azt hiszem, hogy itt most mindannyiunkért beszélek, és helyes, hogyha ezt érzékelhetem az önök hangjából is. No, hölgyeim és uraim, nem akarom nagyon húz ni az időt, de néhány percre még szükségem van, hogy teljes egészében kibontakozzon önök előtt az a kép, amely Magyarország jövőjét kell, hogy meghatározza. Arról van szó, hogy van egy olyan tevékenység, amely szögesen ellentétben áll saját elveivel: tudni illik üzletkötő tevékenységet is kénytelenekkelletlenek ellátni ezek a szervezetek, ugyanakkor semmiféle érdekeltségük nincs az üzletkötői tevékenység fenntartásában. Ha egy kereskedelmi kirendeltségvezető egyetlen üzletet sem köt, akkor ő a legjobb üzle tember a saját szempontjából, hiszen semmiféle munkát nem kellett végeznie, és ugyanazt a javadalmazást fogja kapni, mint hogyha akár 100 milliós üzletek sorozatát hozta volna létre. Azt hiszem, hogy nem kell mondani, hogy ez mennyire ütközik mindannyiunk erkölcsi elveivel, mindannyiunknak a józan felfogásával. Nem is tudjuk elképzelni, hogy hogyan működhet kereskedelem egyéni érdekeltség és üzleti alap nélkül. Márpedig itt valami olyasmi történik, hogy nincs semmiféle érdekeltség, ezért mondhatják sokan az ok, akik a területet ismerik, hogy ahol nincs kereskedelem, ott van kirendeltség. Ez is egy pótlék valamire, de mi azt szeretnénk, hogy kereskedelem legyen és ne kirendeltség. Igen, tehát valamilyen módon meg kell teremteni az érdekeltséget. Én azt gondolo m – és saját tapasztalataim abban erősítenek meg – , hogy a kirendeltségeken igen jelentős hányadban tehetséges emberek vannak, olyan emberek, akikben alkotó energiák duzzadnak, olyanok, akik akarnak és tudnak tenni, kreatív emberek, de most gúzsba vannak k ötve az állami kereskedelem szabályaival, a kádárista intézményrendszer keretein belül. Ezek az emberek arra várnak, és azt kérik tőlünk, hogy tegyük szabaddá őket, a rabszolgafelszabadítás módjára adjuk meg számukra azt a lehetőséget, hogy ők valóban kife jthessék a nemzet érdekében alkotó tehetségüket, kifejthessék képességeiket, legyenek érdekeltek az üzletek megkötésében, és valóban, jövedelmeiket annak arányában húzzák, amilyen arányban képesek hozzájárulni a kereskedelem előmozdításához. Én úgy tudom – és többen megerősítettek – , hogy erre igenis készek és alkalmasak is a kirendeltség tagjai. Természetes, hogy egy ilyen nagyfokú, nagyméretű átalakítás nem mehet végbe egy hónap alatt, talán egy év is kevés az egésznek az átalakítására – lehet kicsiben ke zdeni, "minden út egy kis lépéssel kezdődik", ahogyan Ungár Klára képviselő asszony fogalmazott, hogy először is mindenképpen szükséges azoknak a képviseleteknek a bezárása, amelyeknek semmiféle gazdasági indokoltsága nincs, aztán karcsúsítása azoknak, ame lyek mesterségesen túlfejlesztettek, és aztán pedig üzleti alapokra helyezése az egész struktúrának. Ez a struktúra egy érték, itt tapasztalattal felhalmozott emberek vannak, engedjük, hogy a gazdaság érdekében kifejthessék tevékenységüket! Engedjük, hogy mindannyiunk hasznára köthessenek üzleteket úgy, hogy ők is megtalálják a számításaikat! Nagyon hamar világos lesz mindenki számára, hogy ezek a kereskedelmi kirendeltségek hol, menynyiben életképesek, hol képesek valóban előmozdítani az ország külkeresked elmi érdekeit. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én nagyon köszönöm, hogy önök végighallgatták ezt a hozzászólásomat, és én azt gondolom, hogy a Parlament költségvetési vitájában szükséges az, hogy stratégiai kérdésekről is gondolkodjunk, és ilyen stratégiai kér déseket elültessünk – mindannyiunk, közösen, együtt – egymás fejében.
