Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - HORVÁTH LAJOS (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
259 okára, hiszen abban kétségtelenül nagyon sikeres volt a Külügyminisztérium, hogy költségvetési előirányzata egy év alatt több mint 3 milliárd forinttal emelkedett, több mint 50%kal emelkedett, 5,3 milliárd forintról 8,4 milliárd forintra. Hallottuk már, hogy a növekedés jelentős része nem a költségvetés újraelosztási folyamatában jött létre, hanem az emelkedő vízumdíjak, illetve vízumbevételek határozták meg. A mag am részéről természetesen örülök annak, hogy a Külügyminisztérium költségvetése növekedett, hogy ennek belső forrásai voltak, de világosan kell látnunk azt is, hogy milyen okok idézték elő a költségvetés növekedését; azok az ország egészére nézve milyen ká rokat róttak hazánkra. Itt elsősorban a jugoszláviai válságról van szó, hiszen a vízumdíjak növekedése túlnyomó részben az átutazó forgalomból fakadt, és csak nagyon kis részben az egyébként növekvő tengerentúli, tehát még vízumköteles idegenforgalomból. M ost függetlenül attól, hogy számíthatunke a jövő évben erre az átvonuló forgalomra vagy nem – de én a magam részéről nem szeretnék számítani – , mégis kétségtelenül a Külügyminisztérium a költségvetési előirányzatában számít erre a 3 milliárd forintra. Én nem gondolom azt, hogy az a hiú reménykedés töltené el a minisztériumunk pénzügyi vezetőit, hogy ez a háború tartani fog, és ennek legalábbis ágazati előnyei lesznek, sokkal inkább azt gondolom, hogy az történik itt, mint ami az elmúlt harmincnegyven évbe n olyannyira szokásos volt, hogy az egyes ágazatok és tárcák hamis kimutatásokkal próbálták meg zsarolni a pénzügyi kormányzatot, olyan kész helyzetet teremteni, amiben ha elmaradnak ezek a vízumbevételek, akkor a pénzügyi kormányzat nem tehet más, mint má shonnan fogja pótolni ezt. Rendkívül veszedelmesnek tartom azt, hogy ilyen ingoványos talajra építkezik ez a költségvetés, és a költségvetésnek ilyen bizonytalan alapjai vannak. Ugyanakkor csatlakozva a már korábban elhangzottakhoz is, szeretném megemlíten i, hogy vannak bizonyos fenntartásaink a Külügyminisztérium eddigi belső költségvetésével és a rendelkezésre álló pénzforrások elköltésével kapcsolatban is. Nem vitatva azt, hogy egy ország, amely most talál magára, most teremti meg a maga új kapcsolatrend szerét, most kell megmutatni a maga új imageét, az bizony többletterheket is róhat a külügyminisztériumára, s ha okosan, jól költik el ezeket a pénzeket, akkor bizonyos vagyok benne, hogy valamennyi állampolgár hasznára fog válni az az összeg, amennyivel többet kap most a Külügyminisztérium a korábbiaknál. Ugyanakkor nem lehetünk meggyőződve arról, és mi, akik az állampolgároknak felelünk az általuk befizetett adó elköltéséért, ésszerű és takarékos felhasználásáért, egyikünk sem mondhatja nyugodt lelkiisme rettel, hogy mindent megtett a Külügyminisztérium annak érdekében, hogy az összes felesleges bürokratikus költséget és kiadást mérsékelje vagy megszüntesse a költségvetésből. Csak néhány elemre szeretnék utalni, olyan elemekre, ahol több a bizonytalanság, mint a bizonyosság, de az, ami ebből kirajzolódik, az világosan mutatja, hogy bizony nem a takarékosság határozza meg alapvetően a Külügyminisztérium költségvetésszerkezetét. Először is utalni szeretnék arra, hogy azt hiszem, ebben valamennyi párt egyetér tett, de legalábbis a Parlamentnek 5, akkor még ellenzéki pártja egészen bizonyosan egyetértett abban, hogy a bürokráciát, a túlburjánzó adminisztrációt Magyarországon a rendszerváltással együtt keretek közé kell zárni, a feleslegesen felduzzasztott appará tusok létszámát csökkenteni kell. Nem hiszem, hogy akkoriban bármelyik ellenzéki párt is mást mondott volna, és arra sem emlékszem, hogy az MSZPnek ezzel kapcsolatban más álláspontja lett volna. Ma azonban azt látjuk, hogy bizony az apparátusok meglepő mé rtékben duzzadnak és növekednek. Utalhatnék itt több más apparátus lényeges és meghökkentő növekedésére, hogy csak egyet nevezzek itt nevén, a Miniszterelnöki Hivatalnak a szinte hihetetlen túlburjánzására. Ezzel kétségtelenül nem tudott lépést tartani a K ülügyminisztérium, de azért nagyon tisztességesen követi az irányzatot. Engedjék meg, hogy néhány adattal ezt illusztrálhassam is önök előtt.
