Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP)
247 szüksége. Ugyanis nemcsak költséges, de még veszélyes is lehet, ha a külpolitikát ideológiai megfontolások vagy illúziók irányítják. Azon a bizonyos nove mber 27ei vitán, amit a külügyi bizottság szeretett volna tartani a külügyi költségvetésről, kaptunk egy írásos anyagot, és abban a következő mondat szerepelt a bevezetésben: "Európai küldetésünk vállalása nem szenvedhet megértő halasztást fiskális szempo ntok miatt". Senki ne kérdezze tőlem, hogy mit jelent a "megértő halasztás" kifejezés – nem tudom. És remélem, hogy senki nem kezd el gondolkodni, hogy milyen európai küldetésről is van szó a magyar külpolitika esetében, mert ez nagyon komoly félreértésekr e is okot adhat, ennek a vizsgálata. A másik dolog, amit tenni lehet: egy ésszerűen, hatékonyan működő szervezetet kialakítani. Amikor bejelentették a legutóbbi külügyminisztériumi személyi változásokat – amelyeket én akkor másokkal együtt kifogásoltam a k ülügyi bizottság ülésén is és nyilatkozatokban, szakmai okokra hivatkozva – , volt azért egy csepp öröm az ürömben: az, hogy miniszter úr ezeket a változásokat azzal indokolta, hogy szervezeti átalakításra kerül sor a Külügyminisztériumban. Sajnos, ez a cse ppnyi öröm is hamar elmúlt, mert kiderült, hogy tulajdonképpen nincs ilyen koncepció, illetve olyan embrionális állapotban van, hogy még beszélni sem lehet róla, még a külügyi bizottság ülésén sem. Csak annyi volt – az első lépcső volt – kialakítva, hogy k iket kell eltávolítani a szervezeti változásokhoz. Azután, az ésszerűen, hatékonyan működő szervezethez sorolom azt is, hogyha új követségek nyitása vált indokolttá, akkor meg kell vizsgálni, hogy nem lehete bezárni olyanokat – hát, kis leegyszerűsítéssel élve – ahol a nagyköveti rezidencia bérleti díja többe kerül, mint a két ország külkereskedelmi forgalmának az összege. Nyilvánvaló persze, ez egy leegyszerűsített, pragmatikus megközelítés, de azt hiszem, hogy azt senki nem vonja kétségbe, hogy vannak ol yan követségek, amelyeket korábban sem volt már indokolt fenntartani, és amelyeket most mindenképpen indokolt lenne bezárni. A harmadik dolog, amit tenni lehet: megfontoltan, ésszerűen költekezni. Én nem vitatom, hogy nagyköveti rezidenciák vásárlása igeni s, hosszú távon előnyös, mert behozza előbbutóbb a bérleti díjat, de úgy gondolom, hogy nem feltétlenül az 1991. vagy az 1992. év, amikor ezt meg kell tenni. Az 1992es költségvetésben – leszámítva az eladásokból befolyó összegeket – a Külügyminisztérium 800 millió forintot kíván költeni rezidenciavásárlásokra. 1991ben is voltak rezidenciavásárlások. Csak nagyságrend érzékeltetése miatt mondom, hogy például párizsi nagykövetünk rezidenciája durván 120 millió forinttal terhelte meg a költségvetést, levonva a régi rezidencia eladása után fennmaradt összeget, tehát a különbség jelentett 120 millió forintot. Azután lehet ésszerűen költeni az utazásoknál. 1990ben például két látogatásra került sor Strasbourgban, az Európa Tanács székhelyén két miniszterelnöki látogatásra. Februárban járt ott magyar kormányfő, ennek jelentőségét az adta, hogy először látogatott a magyar miniszterelnök, és mondott beszédet az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén. Az őszi, októberi látogatás jelentőségét pedig nyilvánvalóan az adt a, hogy az új magyar Parlament által megválasztott új miniszterelnök látogatott oda, és mondott ugyancsak beszédet a parlamenti közgyűlés ülésén. Mindkét látogatás jelentős volt. Ami különbséget rögtön észre lehetett venni, az az, hogy az őszi látogatáson a kíséret körülbelül háromszor akkora volt, mint a februári látogatáson. Én nem vonom kétségbe, lehet, hogy az őszi látogatás hasznosabb volt. Nem tudom, hányszor volt hasznosabb, de hogy a költségek természetszerűleg körülbelül háromszor akkorák voltak, a zt hiszem, nem kérdéses. 1988ban és 1990ben látogatott magyar kormányfő az Egyesült Államokba. Első alkalommal az út szervezését, az út sajtóját a magyar nagykövetség végezte Washingtonból, ahogyan ez szokás. Hiszen erre ott megvannak a felkészült, akkor még egyébként megvoltak a felkészült emberek, akik ezt meg tudták csinálni. Az utat zavartalanul sikerült lebonyolítani. Elő lehet venni az akkori amerikai sajtót, és meg lehet nézni, hogy milyen volt a látogatás amerikai visszhangja. Nem a magyar, mert a rra nyilván mondhatják, hogy manipulált volt. Az 1990es látogatásnál ezt a munkát – beleértve tehát az útnak a logisztikai szervezését, a sajtótevékenységét – egy neves amerikai public
