Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP)
245 KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Én a FIDESZ kitűnő szónokaival ellentétben nem ígérek színeset a végére, ha mégis lenne a felszólalásomban ilyen, az legyen meglepetés, legyen jutalma azoknak a kormánypárti képviselőknek, akik erőfölényük tudatában akár távol is maradhatnának a vitáról, és még is szorgalmasan végigülik ezt a költségvetési vitát. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Nincsenek sokan!) Tisztelt Ház! Kis országokban örök vita, hogy vajon nem túlméretezette az ország külpolitikája. A közvélemény hol büszkeséggel, hol ellenérzésekkel figy eli a kormányzat külpolitikai akcióit. Amikor egy külpolitika jelentős, látványos sikereket tud felmutatni, amikor nyilvánvaló ezek hatása az ország nemzetközi megítélésére, imageére, akkor általában nem szokott ez a kérdés felmerülni, akkor elfogadja a k özvélemény, hogy ez a külpolitika hasznos az országnak. Akkor is elfogadja természetesen, ha vannak mérhető, látható gazdasági előnyei az ország nemzetközi kapcsolatai bővülésének. A kétkedés akkor szokott felmerülni, hogyha az ország nehéz gazdasági helyz etben van, akkor már előtérbe kerül az az ellentmondás, hogy a kiadások, éppen a látványos és sokszor elkerülhetetlen külsőségek miatt, a beszámolók miatt a díszvacsorákról, a díszebédekről, a fogadásokról, amelyek persze elkerülhetetlen kellékei a nemzetk özi kapcsolatoknak, tehát ezek látható, mérhető dolgok, míg a haszon, az korántsem ilyen egyértelműen mérhető. Tehát ilyenkor már felmerül a kétkedés, vajon megérie ez nekünk? Mi a helyzet most a magyar külpolitikával? Most – úgy gondolom – látványos sike rekre nincs lehetőség, nem azért, mert a magyar külpolitika nem felkészült ilyen sikerek elérésére, hanem egyszerűen a nemzetközi helyzet nem teszi lehetővé. Ezen az sem segít, ha a kormányzat időnként megpróbál jóval korábban elkezdett folyamatokat saját eredménynek feltüntetni, amikor ezeknek a gyümölcse beérik; vagy ha megpróbál, mondjuk, 1989. szeptemberi döntésről most már többes szám első személyben beszélni, hogy mi akkor úgy gondoltuk, és mi ezt meg azt csináltuk, hiszen ezt nyilván csak a nagyon tá jékozatlan emberek fogadják el,vagy azok, akik tudatos amnéziában szenvednek. Most nehéz a helyzet, ahogy ez a költségvetési vita is bizonyította, tehát ilyenkor inkább felmerülnek a kételyek. Szeretnék néhány adalékot szolgáltatni ahhoz, hogy hogy is foly t a költségvetés külügyi részének előkészítése, időzítése, a vita időzítése és lebonyolítása. A külügyi bizottság november 27én tett először kísérletet arra, hogy megvitassa a Külügyminisztérium költségvetését, de akkor csak egy szöveges értékelést kapott értékelhető számadatok nélkül. Nem voltak értékelhetők az adatok, mert nem voltak elkülönülve a rovatok, voltak bizonytalan, ellentmondásos adatok. Többen szóvá tették például, hogy a Külügyminisztériumnak egy májusi jelentése a személyzeti munkáról 1557 főről beszél, míg ez a novemberben odakerülő költségvetési anyag 1668 főt említ meg; tehát közben növekedette 111 fővel a Külügyminisztérium létszáma – amire nem igazán kaptunk akkor egyértelmű választ. Így a külügyi bizottság végül nem is tudott érdemben állást foglalni. Ma délután kettőkor került csupán sor érdemi vitára a Külügyminisztérium költségvetéséről, akkor, amikor többen már számítottunk arra, hogy lassan szólítanak itt minket a plenáris ülésen felszólalásra. Hát, a vita ennek megfelelően igen r övid és lakonikus volt, hiszen túl későn került ez most már a külügyi bizottság elé. Az adatok értékeléséhez szeretnék néhány szót fűzni. Nem egyszerű az adatokat értékelni, már csak azért sem, mert ez nem ad képet az egész külpolitikai tevékenységről. Gya kran fölmerült már itt a Házban is, plenáris ülésen, külügyi bizottsági ülésen is, hogy vannak más helyek is, ahol a magyar külpolitikai aktivitás irányítása folyik: Mádl Ferenc úr titkársága, Horváth Balázs úr titkársága, Entz Géza úr titkársága – tehát t ulajdonképpen ezek együtt adnák ki igazából a külügyi költségvetést, de én ezt nem tartom lényeges problémának.
