Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
237 munkaidőre lesz szükség, és egy másik rendkívül fontos költségvetési tényezőt, hogy a tanúknak a bíróságok székhelyére való utaztatása hozzávetőlegesen milyen költségkihatással fog járni. Sajnos, a munkaügyi bíróságok már az elmúlt évben bekövetkezett fe ladatnövekedésnek sem képesek eleget tenni, és az ügyhátralékuk máris óriási mértékben megnövekedett. Ha a Munka Törvénykönyve szerinti változtatást keresztülviszi a Kormány, azaz a munkaügyi döntőbizottságok megszűnnek, és a munkaügyi döntőbizottságok fel adatkörét a munkaügyi bíróságok változatlan létszámmal, változatlan anyagi feltételek mellett, változatlan tárgyi feltételek mellett kénytelenek folytatni, akkor ennek egy következménye lehet, hogy Magyarországon a munkavállalók jogi védelem nélkül fognak maradni, mert a munkaügyi perek beláthatatlan időkig el fognak húzódni. Ez pedig már egy olyan politikai jellegű kérdés, amelyet nem lehet egyszerűen lesöpörni azzal, hogy ez 70 munkaügyi bírónak lenne esetleg a szakmai érdekkörébe tartozó probléma. Sajnos , a költségvetés erre semmiféle megoldást nem ad. Ebből két következtetés vonható le. Vagy nem kell komolyan venni a Munka Törvénykönyvében előterjesztett módosítási változatot, mert az amúgy is keresztülvihetetlen, vagy ha az mégis keresztül fog menni, ak kor egészen egyszerűen a munkavállalók jogi védelme teljesen bizonytalanná és esetleg illuzórikusá válik az elkövetkező évben. Ezeknek az összefüggéseknek a figyelembevételével közel sem vagyok annyira derűlátó az igazságszolgáltatás jövő évi lehetőségeit illetően, mint Salamon László volt tegnap. Egészen egyszerűen aggályaim vannak az iránt, hogy az igazságszolgáltatás az elkövetkező évben akár a korábbi szinten való tevékenységét is folytatni tudjae. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szólás ra következik Lakos László képviselő úr, Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Lakos László (MSZP) LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Számunkra elfogadhatatlan a költségvetés, mert ez a mezőgazdaság, az agrárágazat ellen folyó kormányzati hadjárat egy újabb csapása, talán a végső csapása. E hadjárat vesztesei leteszik a kapát. Sajnos, nem a kupát… (Derültség.) Parlamentünk, ha gazdasági kérdésekről döntött, rendszeresen súlyos milliárdokat vont el a mezőgazdaságtól. Kezdve tava ly júliusban a kedvezőtlen termőhelyi adottságúak támogatásának drasztikus csökkentésével, és minden bizonnyal nem befejezve a napirenden lévő költségvetési és adótörvények újabb élelmiszeráremelést kiváltó elfogadásával. Semmi sem indokolja ezt a gazdasá gpolitikát, hiszen az agrárágazat ez évi teljesítménye a termelésben, az export volumenében és bevételében, devizaegyenlegében is meghaladja a Kormány gazdasági programjában foglaltakat. Döntő szerepet játszott abban, hogy az infláció nem szabadult el hazá nkban, és mintegy másfélmillió dolláros devizatöbbletével fizetőképességünk megőrzésében alapvető szerepet játszott. E kedvező eredményekért súlyos áldozatokat hoztunk, és súlyos árat kell fizetnünk. Az agrárágazatban dolgozók áldozatait mérhetjük a követk ezőkkel: az előző évhez viszonyított több mint 20%os bevételi kiesés az üzemeknél; az értékesítési árak csökkentek, miközben a termelőeszközök árai 35 – 40%kal emelkedtek; a mezőgazdaságban dolgozóknak kifizetett munkabérek összege kevesebb, mint az előző esztendőben; a mezőgazdaságból élők 15%a elveszítette munkahelyét; sokezer kistermelő tönkrement, pénztárcáját kiseperték. A hibás agrárpolitika ellenére sem emelkedtek az élelmiszerárak 1991ben mindannyiunk örömére, mert az eladhatatlan készletek, a pia cvesztés miatti értékesítési gondok arra kényszerítették a termelőket, hogy olcsón, sokszor ráfizetéssel is adják el termékeiket, sőt sok esetben már annak is örültek, ha megszabadulhattak elhízott állataiktól, túlérett gyümölcseiktől. Ezen áldozatokat az agrárágazat hozta meg, a mezőgazdaságban dolgozók fizették meg. De a sikeres agráresztendő nemcsak ezeket az áldozatokat követelte meg, hanem olyanokat is, amelyek a következő esztendő
