Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
188 országgyűlési határozat támogatja: egyértelmű, hogy e zekre szükség van – de a társadalombiztosítás felett. Ha tehát a társadalombiztosítási járulékot befizeti a vállalkozó vagy a munkavállaló, a megmaradt pénzén köthessen ilyen biztosítást – szíve joga. Kívánatos, hogy a megtakarítás szelleme a társadalomban ilyen módon is terjedjen – no, de nem helyette, kérem! A társadalombiztosítás fogalma, hogy általános, tehát mindenkire kiterjed; kötelező, tehát adóként hajtom be – ebből következne az állami garancia, mármint a kötelezőségből és az adókénti behajtásból, meg az elvből már 200 éve következik Európában – , és nonprofit elvű, tehát visszapörgeti a pénzt. Ezzel szemben preferálni ezeket a magánintézményeket oly módon, hogy amit oda fizetek, az után nem kell tbjárulékot fizetnem – számunkra ez az elvből is me g most a praktikus helyzetből következően is tarthatatlan. Ezt a két tételt tehát módosítani szándékozunk. Ha a vagyonjuttatás megoldható, ha a '75. évi II. törvényben ez a két mentesség megszüntethető, akkor elképzelhető – de ezt majd a tisztelt előterjes ztőnek kell kiszámolnia – , hogy a várható deficit nem teszi szükségessé, hogy a betegszabadság ilyen mértékű legyen; mert az is egy megoldás, hogy felezzük, tehát mondjuk 10 vagy 14 napra terjedjen és ne 25 napra. Van tehát még mozgástér… – illetve a járul ék emelése ne 2,5% legyen. Elnézést, hogy ezt az utolsó pillanatban így mondom, de mi is csak az utolsó pillanatban értesültünk róla, tehát most rögtönözni kell kissé – de ebben a rögtönzésben együttgondolkodásra kérném a tisztelt Házat, megint csak arra h ivatkozva, hogy ez a törvény az, amelyet minden választónk számon fog kérni tőlünk. Előbbutóbb ezek a kérdések minden képviselőválasztó találkozón előkerülnek, tehát az érdeklődésnek megfelelő figyelemmel kezelje a tisztelt Ház a társadalombiztosítás hár om törvényét – egységesen. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Fáklya Csaba, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka. Felszólaló: Dr. Fáklya Csaba az SZDSZképviselőcsoport nevében FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint az előttem szóló említette, túl hosszú idő nem állt rendelkezésre, ennek dacára a Szabad Demokraták Szövetsége kialakította a véleményét, amit tömören összefoglalva szeretnék előadni. Elöljáró ban azt szeretném mondani, hogy mi tulajdonképpen nem vagyunk a betegszabadság ellen, tehát magát a gondolatot jónak tartjuk – azonban nem ilyen formában, nem ilyen mértékben és nem ilyen gazdasági környezetben találjuk megfelelőnek a törvény bevezetését. Rendkívül összetett kérdésről van szó, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben kihat az emberek közérzetére, az egészségre, a költségvetésre. Elöljáróban azt szeretném leginkább kiemelni, hogy ez a betegszabadságelképzelés legjobban a kis- és középvállalkozó kat sújtja: túl azon, hogy konfliktushelyzetet teremt a munkavállalók és a munkáltatók között, a legérzékenyebben a most induló vállalkozásokat sújtja és a kis létszámmal dolgozókat, ahol az egyes kiesések a vállalkozás csődjét vagy megállását jelenthetik. Ez az egyik dolog. A másik dolog: a betegek oldaláról veszélyhelyzetet teremt. Növekvő munkanélküliség van és lehetőség van arra, hogy aki megbetegszik, attól rövid úton megszabaduljanak elbocsátás útján. Ettől félve az emberek inkább letagadják a betegsé güket, semmint hogy ezt a betegszabadságot igénybe mernék venni. Én ezt nagyon komoly és súlyos problémának látom. Mint gyakorló orvos is tudom, hogy ki körülbelül milyen állapotban kénytelen betegszabadságra menni, és különböző a betegek toleranciája. Hát most ezek után egyszerű betegséggel nem fog merni jelentkezni, még akkor sem, hogyha tudjuk azt, hogy nyugati országokban jól működő gazdaságokban ez az intézmény már hosszabb ideje működik. Pénzügyi vonatkozásban szeretném kiemelni azt, hogy ez nem két é s fél százalékos költségteheremelést jelent a munkáltatók részére, hanem sokkal többet. Ennek az az oka, hogy – ha
