Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 21. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - Határozathozatal a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1283 Ebből azonban nemigen következik az, hogy ezt az árat liberalizálni kell. Valószí nűleg nem ez a helyes megoldás. Ebben a vonatkozásban nem ez a helyes megoldás. Körül lehet nézni különféle országokban; ugye, például a Német Szövetségi Köztársaságban, ahol van széntermelés is, meg szénimport is, ott a szén importára Lengyelországból 90 márka, a belföldi termelésű szén ára 226 márka – ha jól tudom – , és a kettő közötti különbséget a német költségvetés téríti – ezt úgy hívják, hogy KohlenPfennige, ami nem a kancellár nevéből, hanem a szénből van, tehát a helyes magyar fordítása, ha nálunk bevezetnék, akkor nem "Antallfillérek", hanem "szénfillérek" lenne. És ezzel a támogatással hidalják át azt a problémát, hogy a belföldi szénbányászat drágább. Lehet például ilyen megoldáson gondolkodni, de mindenképpen egy olyan megoldáson kell gondolko zni, tisztelt Ház, amelyik nem azzal a következménnyel fog járni, hogy itt lesz egy szabadnak nevezett ár, amelyik minden lesz, csak szabad nem lesz, hanem mindig a minisztériumhoz járnak a bányák is meg az erőművek is, hogy megkérjék a minisztériumot, hog y: ugyan, győzze már meg a másikat, hogy a szabadárnak nem így, hanem amúgy kellene alakulnia. Az ilyen szabadárak informális beavatkozásokkal, ez a 70es évek gyakorlatát idézi – ugye, az informális árellenőrzést; emlékszünk erre, még Csikós Nagy Béla ann ak idején kitalálta a gazdaságpolitikai diplomácia kifejezést is. Ezen azt kellett érteni, hogy megfenyegették az igazgatókat, hogyha emelik az árat, akkor kirúgják őket. Azt hiszem, hogy ehhez a módszerhez nem kellene visszatérni. Tehát hogyha valamilyen árat tényleg az állam határoz meg, akkor az legyen úgy benne a törvényben. Na most, én azzal persze tisztában vagyok, hogy a szénimport liberalizálva van, és természetesen annak az ára is szabad. Nem hiszem, hogy kifogásolható lenne a lakossági szénárak li beralizálása, tekintve, hogy ezen a piacon elég jól alakul a verseny, és tulajdonképpen a lakosság is csak jobban jár azzal, hogyha ott az árak liberalizálva vannak. A probléma helyes megközelítése talán az adott pillanatban az lehet, hogyha – épp a szénbá nyák védelmében – itt egy minimálárat vezetünk be, és a Szabad Demokraták Szövetsége most ezt fogja javasolni, tehát az energetikai szeneknél egy minimálárat vezetünk be, ami legalábbis a viták egy részét megelőzi. A további megoldás pedig nyilván további közös gondolkodás függvénye kell hogy legyen. Hogyha megvalósul az, ami most – amennyire én tudom – ismét fölmerült, hogy a bányákat és az általuk ellátott erőműveket egy szervezeti egységbe vonják – mármint különkülön régiók szerint – , akkor ez a kérdés veszít a jelentőségéből, és akkor talán nem is érdemes túl sok időt tölteni ennek a további szabályozásával. De ha nem valósul meg, akkor ezen a területen további gondolkodás lesz szükséges. Most még egy problémájáról szeretnék a törvényjavaslatnak beszéln i. Ez pedig a tejár liberalizálása, a tej fogyasztói árának a liberalizálása. Természetszerűleg a fogyasztók széles körét mindig nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy egy árat liberalizálni kell, különösen akkor, hogyha fönnáll az ár emelkedésének a veszélye. És tényleg nagyon nehéz megmagyarázni mindazokat az előnyöket, amelyek egy ilyen liberalizálással együtt járnak, a forgalom kedvezőbben fog alakulni, a minőség javulni fog, a termelői, kereskedői érdekeltség javulni fog. De azért az adott esetben én azt h iszem, hogy nemcsak a fogyasztókat, hanem tulajdonképpen még közgazdászokat vagy szociális kérdések iránt érdeklődő vagy – ahogy szokták mondani néha – érzékeny közgazdászokat is nehéz lehet ennek a változtatásnak a helyességéről meggyőzni. Én még emlé kszem, hogy alig néhány nappal, mint két évvel ezelőtt, amikor az előző kormány liberalizálta a húsárat, akkor a Magyar Demokrata Fórum egyik budapesti szervezete óriási tüntetést szervezett – amelyik egyebek között ide a Kossuth térre is elérkezett – enne k az intézkedésnek a kapcsán, és Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum elnöksége nevében követelte bizonyos alapvető árak befagyasztását. Hát ehhez képest lehetne meglepőnek mondani ezt az intézkedést, ami most történt, és azért egy ponton tényleg meglepő is. Kérem, a tejfogyasztás, mint ismeretes, a társadalom bizonyos rétegeinél az utóbbi időben már csökkent, és fönnáll a veszélye annak, hogy ez tovább fog csökkenni. Ezzel együtt azt, hogy itt végső soron mégis liberalizálni kell az árat, mi el tudjuk fo gadni, de nem feltétlenül azonnal és nem feltétlenül a további feltételek megteremtése nélkül. Ugye, itt egy olyan tejfajtának az árliberalizálásáról van szó, amelyet fogyasztanak. Eltérő ez
