Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 21. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VASS ISTVÁN (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZILI SÁNDOR (MSZP)
1263 Mindemellett a dolgozók egy ideje folyamatosan azt tapasztalják, hogy az új, helyzetüket is érintő törvények és rendeletek a korábbi körülményeik szinten tartását sem biztosítják. Azzal persze tisztában vannak ők is, hogy az ország átalakítás a áldozatokkal jár, nem mindegy számukra azonban, hogy mekkorák ezek az áldozatok, mely rétegek, s milyen mértékben hozzák meg azokat. A bérből és fizetésből élő milliók évek ótak hallanak az Európához történő csatlakozásról, a felzárkózás szándékáról, hal lanak arról is, hogy a hazai szabályainkat, törvényeinket igazítani kell a haladóbb, a példával szolgáló országok előírásaihoz és a nemzetközi egyezményekben foglalt normákhoz. Tisztelt Országgyűlés! A munkavállalók egyéni helyzetével foglalkozó törvénykön yvi tervezet szabályait a Szocialista Párt szükségesnek tartja kiegészíteni a munkavállalók jogait meghatározó fejezetben olyan jogokkal, ami biztosíthatja a munkához való jogot, valamint a foglalkozás és a szakma szabad választásának a jogát, és ehhez kap csolódva a kényszermunka tilalmát, továbbá a képzéséhez való jogot, a biztonságot és egészséges munkakörülményekhez való jogot, a munkavállaló méltóságának és személyi védelmének jogát. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az új Munka Törvénykönyve foglalkozzék végre az Alkotmány dolgozókra, illetve a munkavégzésre vonatkozó olyan alapvető törvényeinek gyakorlati végrehajtásával, mint például az egyenlő munkahelyért egyenlő bér, minden megkülönböztetés nélkül azonos bérhez való jogot, továbbá a végzett munkával a rányos bérezés elvét. Ennek híján ugyanis az Alkotmány szabályai vagy elsikkadnak a napi jogalkotás szintjén, vagy vita esetén a bírói gyakorlatra hárul értelmezésük, s ez nem lenne szerencsés. A mai nehéz foglalkoztatási helyzetben – figyelemmel arra, hog y a tervezet szerint a munkaügyi döntőbizottságok megszűnnének, és nem lenne munkakönyv sem a jövőben – alapvető munkavállalói igényként merül fel a munkaszerződés létének, igazolhatóságának biztonsága. Ez pedig csak a munkaszerződés – hangsúlyozom, minden munkaszerződés – kötelező írásba foglalásának előírásával garantálható. Ez a munkaadók számára is szükséges, hiszen az írott munkaszerződés szolgál bizonylatul a társadalombiztosítás, az adóhatóság és a szolidaritási alap irányában fennálló kötelezettsége k befizetéséhez, illetve azok költségkénti elszámolásához. Indokolja az írásbafoglalást egyébként az állam ellenőrzése is, illetve a jogbiztonsághoz fűződő érdeke is. A munkaviszony megszüntetése terén a törvényjavaslat a munkaadót mind az eddigi szabályok hoz, mind a nemzetközi normákhoz képest egyoldalúan rendkívül előnyös helyzetbe hozná. Gyakorlatilag szabad, teljesen kötetlen felmondási szabadságot kapna a munkaadó, és ezen még a munkavállaló kérése vagy jogvita esetén előírt indokolási kötelezettsége s em enyhít. Az indokok tartalma ugyanis a tervezet szerint tetszőleges lehet. A Szocialista Pártnak az a véleménye, hogy a tervezet munkáltatói felmondásra vonatkozó szabályait a törvényben szigorítani kell. Ki kell mondani, hogy a munkaadói felmondást mind ig indokolni kell. Az indoknak valósnak és okszerűnek kell lenniük, és csak akkor vezethetnek a munkaviszony megszűnéséhez, ha a dolgozó nem végzi a munkáját megfelelően, arra alkalmatlan, vagy a munkaadó gazdálkodási viszonyaiból eredően a munkaviszony fe nntartása tovább nem indokolható. Ez a szabályozás módot adna az esetleges helyi önkényeskedések meggátolásához, kifejezésre juttatná a munkaviszony sajátos, a munkavállalók és családjuk létfenntartását egyedül biztosító jellegét. A kért szigorítás egyébké nt a munkanélküliség növekedési ütemének lassításával is járna, amely ma egyaránt állami és társadalmi érdek. Megjegyzem, hogy a hatályos Munka Törvénykönyve kötöttebb, a nemzetközi konvenciókhoz közelebb álló felmondási szabályai szerint az előző évben be csült adatok szerint több mint háromnegyed millió dolgozónak mondtak fel érvényesen a munkaadók. Közülük, sajnos, átlagosan minden második munkanélkülivé vált, s mindezt csak azért említem, mert jelezni kívánom, hogy a
