Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 20. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
1228 Felszólaló: Boros László (MSZP) BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A 3751es számon benyújtott, a tisztelt Ház asztalán fekvő, a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosítását célzó módosító javaslatot t üzetesen áttanulmányozva két erénye egyértelműen megállapítható. Ugyanakkor persze van egy nem elhanyagolható hibája is. A 2:1hez arány akár egy támogató jellegű felszólalásra is inspirálhatna. Ám a dolog nem ilyen egyszerű. Mert mi ez a két említett erén y? 1. A törvényjavaslat lakonikusan rövid. 2. Adni akar. Mi a hibája? Az, hogy keveset akar adni. (Derültség.) Ennél is nagyobb hiba, hogy ebből a kevésből is differenciálni akar. Bár ezt már megszokhattuk, hisz a Kormány fegyvertárának egyik legtöbbet has znált fegyvere a különböző rétegek és csoportok egymás ellen való kijátszása. Így történt ez a fiatalok és a nyugdíjasok, a munkanélküliek és a munkavállalók, és így történik most az egy- és többgyermekes családok esetében is. A különbség ugyanis olyan ele nyésző, hogy csak a szembeállításra elég. Igaz, ha ezen morgolódnak, nem foglalkoznak mással. Félreértés ne essék, mi szocialisták nem a differenciálás ellen vagyunk, sőt. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha a differenciálás mértéke érzékelhető az éri ntettek számára. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, a beterjesztett törvényjavaslat indokolását is érdemes tüzetesen áttanulmányozni. Itt olvasható, hogy az év egészére tervezett árnövekedés felének megfelelő, átlagos 10,7%os növekedést jelent a mostani emelés. Ha történetesen magamévá teszem a Kormány optimizmusát a várható infláció mértékét illetően, még mindig marad egy kérdés. Ha most az erre szánt összeg kétharmadával ellentételezzük a várható emelkedés felét, miként oldjuk meg a másik felét a megmardt egyha rmadából? Itt a miniszter úr az expozéjában említette, hogy – próbálom szó szerint, hogy – egy nagyobb, egy korábbi megegyezés alapján mintegy 20%os évközi emelésre kerülne sor a félévi folyamatok figyelembevételével. Nos, én megmondom őszintén, hogy a fé lévi folyamatoktól félek nagyon, és itt látom veszélyeztetve azt a mértéket, amiről a korábbi megegyezés szólt. Ha jól számolok, és maradjunk azoknál a számoknál, amik pillanatnyilag rendelkezésre állnak, akkor a családi pótlék második félévi emelésére átl agosan 70100 forint jut, így éves szinten az emelkedés csak 1315% között prognosztizálható. Az indokolás hivatkozik az 1990. évi XXV. törvény 6. szakaszára, miszerint a családi pótlék év eleji és évközi emeléséről a gyermeknevelés tényleges költségeinek megfelelően az Országgyűlés évente legalább kétszer dönt. Így szól a törvény. Ha pedig valaki azt meri állítani, hogy a tárgyalt javaslatban szereplő összegek akárcsak megközelítik is a gyermeknevelés tényleges költsé geit, az vagy nincs tisztában a valós helyzettel, vagy szándékosan félre akar vezetni valakit vagy valakiket. Hölgyeim és Uraim! Higgyék el nekem, ez a 3000 forint körüli összeg csak töredéke annak, amit a gyermeknevelés tényleges költségeinek lehet tekint eni. Vagy valljuk be tisztességgel, hogy e célra nincs több pénz, vagy a tényleges költségekre való utalást vegyük ki a törvény szövegéből. Én mindenesetre furcsállom, hogy míg egy oldalon már dúl a vita az abortusz körül, jajkiáltások szökkennek az égig, hogy kihal a nemzet, addig a másik oldalon jóformán semmit sem teszünk azért, hogy a gyermekvállalás a gyermekből fakadó örömön kívül anyagilag elviselhető legyen. Hallottam azt is, hogy a személyi jövedelemadóból, illetve alapjából levonható havi 1300 for int is csökkenti a terheket, javítja a családi pótlék pozícióit. Ezt miniszter úr is elismételte. Kérem tisztelettel, ne keverjük a szezont a fazonnal; ez egyfelől nem azonos műfaj, másfelől csak a magas jövedelműek számára érzékelhetően kedvezmény.
