Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 20. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP)
1189 amíg tudom"ra is, csak egészen más tartalommal. Ezt mutatja BajcsyZsilinszky Endre példája, akinek neve ma már elhangzott ebben a teremben. Ezt mutatja azoknak az ellenzéki pártoknak a magatartá sa, amelyek politikai örökösének – megnyugvásunkra – éppen miniszterelnök úr minősítette a mai kormánykoalíció pártjait az elmúlt év november 12én egy interpellációra adott válaszában. És a "teszem, amíg tudom" eszméje vezette az antifasiszta ellenállás m egannyi ismert neves és névtelen harcosát. És tegyük hozzá, más utat választott a visegrádi hármak másik két tagja is, Varsó és Prága, noha geopolitikai helyzetük lényegében nem különbözött Magyarország geopolitikai helyzetétől. Az elhangzott beszéd két ro sszat, két szörnyű realitást említ, a német nácik uralmát és a szovjet csapatok közelségét. No de ez a második éppen hadbalépésünk okán vált kényszerítő realitássá. A beszéd fölvet egy harmadik lehetőséget, egy halvány reménysugarat, időt húzni, amíg az an golszász csapatok ideérnek. Csakhogy az események kronológiája nem igazolja ezt a törekvést, hiszen Magyarország már 1940. november 20án csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. És még egy hetet sem várt, hogy hadbalépésével kövesse Németország hadbalépé sét a Szovjetunió ellen. S még egy dolog. A várva várt angolszászok csak ellenségként jöhettek volna Magyarországra, hiszen 1941. december 6án Magyarország már hadban állt Angliával, december 12én pedig az Amerikai Egyesült Államokkal is hadban állónak n yilvánította magát. Meggyőződésem, hogy a hadbalépést utólag nem lehet igazolni azzal a negyvenéves történelmi zsákutcával, amelybe Magyarország a Jaltai Egyezmény jóvoltából került, és nem lehet igazolni a bolsevizmus bűneivel sem. Nyilván ezzel függ össz e, hogy tudomásom szerint egyetlen német vezető, legyen bár kormányzó uniópárti, liberális vagy ellenzéki szociáldemokrata és zöld, nem hivatkozott arra, hogy a hitleri Németország harca a Szovjetunió ellen a bolsevizmus ellen vívott igazságos harc lett vo lna. És nem hiszem, hogy egy fasiszta Európa vagy KözépKeletEurópa jobb lett volna, emberségesebb lett volna, demokratikusabb lett volna, mint egy bolsevik uralom alá került Közép- és KeletEurópa. A II. világháború végtére is nem a bolsevizmus ellen fol yt, hanem a fasizmus ellen, és ebben a háborúban Magyarország akkori vezetése a fasizmus oldalán az antifasiszta koalíció ellen lépett hadba. S rögtön hozzáteszem, mélységesen egyetértünk miniszterelnök úr azon kitételével, hogy nem a nép a bűnös, hanem a vezetés. Miben látom az ilyen értékelés veszélyét, túl azon, hogy hamis mítoszokra építi a hazafiasságot? Legalábbis két dologban. Az egyik, hogy olyan folyamatot indíthat el, amiben nincs megállás. Szándéka ellenére biztatást adhat olyasfajta értékelésekn ek, hogy akár a nyilas uralom sem volt más, mint az erőforrások totális mozgósítása a bolsevizmus elleni harcban, háborúban. Az ilyen értékelés árthat Magyarország nemzetközi megítélésének általában és árthat Magyarország kapcsolatainak konkrétan. Nem árth at a magyarszovjet kapcsolatoknak immár, de árthat a magyarukrán vagy a magyarorosz kapcsolatoknak és árthat Magyarország és más szomszédai kapcsolatának is, hiszen ne feledjük, szomszédaink közül többen nem velünk azonos oldalon álltak, és ezt honorált a számukra a párizsi békerendszer is. Befejezésül, tisztelt Ház, két megjegyzést. Az egyik: egyetértünk azzal, hogy szükség van hazafiságra, hiszen nem jó demokrata az, aki nem jó hazafi. Szükség van nemzeti öntudatra és nemzeti büszkeségre, de nem mindegy , hogy mire vagyunk büszkék. Szerencsére a magyar történelemben nagyon sok olyan esemény található, amelyre joggal lehetünk büszkék, de úgy gondolom, hogy II. világháborús hadbalépésünk, ami mérhetetlen pusztítást okozott az országnak, a nemzetnek, amely s zentesítette azokat a területi és etnikai veszteségeket, amelyeket az I. világháború eredményeként szenvedtünk el, ez nem tartozik ezen események sorába. Másik megjegyzés. Valóban baj, ha egy nép nem tud örülni. De hogy örülni tudjon, ahhoz nem a múltat ke ll átfesteni, hanem a jelent és a jövőt kell jobbá tenni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
