Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
115 A törvény, amelyet a Kormánynak már november 30áig be kellett volna terjesztenie, többek között a kisebbségi önkormányzatok felállítását és a kisebbségi intézményrend szer, kulturális intézményrendszer fejlesztését is tartalmazná. Ez pedig a legmértéktartóbb becslések szerint is minimum kétmilliárdos kiadást eredményez. Na most, tisztelt képviselőtársaink, amennyiben azt kívánjuk, hogy ez a jövő évben minden valószínűsé g szerint, sőt nem minden valószínűség szerint, hanem biztosan meghozandó törvény több legyen puszta deklarációnál, akkor illett volna a törvény végrehajtását biztosító minimális pénzösszeget a költségvetési megfelelő fejezetben céltartalékként feltüntetni . Hogy miért nem történt meg ennek az összegnek a feltüntetése, ezt megkérdeztük az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság vitájában az ott jelenlévő pénzügyminisztériumi képviselőtől, aki erre azt válaszolta, hogy azért nem tüntették föl ezt az ö sszeget, mert nem számíthatnak előre, nem számolhatnak előre pénzügyileg egy még be nem terjesztett törvénytervezettel. Első ránézésre ez az érv logikusnak tűnik, de hogyha kinyitom a költségvetési törvény mellékletét és ott megnézem a fejezeteknél föltünt etett pénzügyi tételeket, akkor meglepetten fedezhetjük föl, hogy van egy olyan tétel, amely ekként szól – és ez a Miniszterelnökség fejezetében van – , hogy a kisebbségi törvényből adódó hivatali kiadásokra is megjelöltek pénzösszeget. Magyarán: egy még be nem terjesztett törvény nem akadály akkor, ha a kormányszervet kell pénzhez juttatni, de akadály akkor, hogyha ennek a következményét a társadalom egy részének a javára kell levonni. Tehát ez is az a kettős mérce – tisztelt képviselőtársaim – , amire tegna p is céloztam, amit más szóval képmutatásnak lehet nevezni. A másik terület, amivel foglalkozni kívánok, az egyházfinanszírozás kérdése. Engedjék meg, hogy először idézzek az egyházi törvényből: ez az 1991. évi IV. törvény, amelynek a 19. §ának (2) bekezd ése ekként szól: "Az egyházi jogi személynek az első bekezdésben nem említett egyéb tevékenysége segítésére állami támogatás adható, amelyet az Országgyűlés az éves állami költségvetés elfogadása során egyházanként és konkrét célonként állapít meg. A támog atásra vonatkozó igényt az egyház magyarországi legfelsőbb szerve a művelődési miniszterhez nyújthatja be." Ez az úgynevezett egyéb tevékenység az a tevékenység, amely nem normatív támogatás címén jut az egyházaknak, tehát nem oktatásra, nem szociális és e gészségügyi tevékenységre, hanem hitéleti működés támogatására, ingatlanfelújításra, beruházásokra. Tehát ez az egyéb tevékenység, amelyről világosan kimondja a törvény, hogy ennek a támogatását egyházanként és konkrét célonként állapítja meg, mégpedig ne m más, mint az Országgyűlés. Most engedjenek meg egy másik idézetet, ezt pedig a benyújtott törvényjavaslat – költségvetési törvényjavaslat – mellékletéből olvasom föl, ez a 18. fejezet melléklete, amely azt tartalmazza, hogy Egyházak támogatása. És fölsor olja a célokat: hitélet támogatása, egyházi ingatlanok felújítása, beruházás, fejlesztés, közgyűjtemények támogatása, egyéb céltámogatás. Ebből kitűnik, hogy nincs összhangban egymással a költségvetési törvényjavaslat és az egyházi törvény, mert ha a költs égvetési törvényjavaslat törvényszerű lenne, tehát a kétharmados többséggel elfogadott egyházi törvény rendelkezéseinek kívánna megfelelni, akkor itt a költségvetési törvény mellékletében nemcsak ezeket a célokat kéne feltüntetni, hanem föl kéne tüntetni m indazon egyházakat egyenként, amelyek költségvetési támogatásra igényt tartanak, és minden egyház alatt ki kéne bontani ezeket a jogcímeket, tehát a hitélet támogatása, egyházi ingatlanok felújítása, stb. Így lennénk – tisztelt Ház – abban a helyzetben, ho gy eleget tudjunk tenni egy kétharmados törvényben ránk rótt kötelezettségnek. Ehelyett a törvényjavaslat – a költségvetési törvényjavaslat – a pénzelosztásra egy olyan rendelkezést tartalmaz, miszerint az egyházak közvetlen támogatására szolgáló 1,6 milli árd forintot az egyházak meghatalmazottjaiból álló testület osztja szét. Tehát miután mi itt megszavazzuk a keretösszeget, ezt utána az egyházak osztanák szét egymás között. Ez tehát azt jelenti, hogy gyökeresen ellentétes megoldást kíván a költségvetési t örvény, mint ami elő van írva – hangsúlyozom – egy kétharmados törvényben.
