Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
109 1991ben ez a forráslehetőség korántsem volt jelentőségének megfelelő mértékben kihasználv a. A több mint háromezer önkormányzatból körülbelül 300 önkormányzat, az önkormányzatok 10%a élt a helyi adóztatás lehetőségével, és a várható teljesítést több mint 11%kal meghaladó tervezett jövő évi előirányzat is, a lehetőségekhez képest, mérsékeltnek és óvatosnak mondható. A még körülbelül 300 önkormányzat által bevezetett helyi adó összege is csak közelíti a kieső lakossági adók összegét, így nem igaz az a megállapítás, illetve beállítás, hogy valamilyen súlyos kényszer hatására kell az önkormányzato knak kampányszerűen a helyi adók bevezetéséhez nyúlni. Számolni kell azonban azzal is, hogy a lakossági adók helyére lépő helyi adók és a vállalkozási körből származó bevételek szóródása igen nagy lehet, sőt ebben az esetben ez a forráskör együtt mozog, hi szen az elmaradottabb, gazdasági gondokkal küzdő térségekben a lakosság pénzügyi bevonása minden szempontból kétséges. Ennek ellenére elmondható, hogy a költségvetési tervezet szabályozása szerint az önkormányzatok államilag nem tervezett többletbevételekk el számolhatnak. Megjegyzem, hogy az önkormányzati érdekszövetségek által eljuttatott anyagokban is foglalkoznak a saját forrásoknak a tervezésével, mintegy elfogadva a helyi adóknak a költségvetés tervezetében jelzett tendenciáit. Szólni kell az átengedet t, illetve megosztott bevételi források köréről. A személyi jövedelemadó közel 50%ában visszahagyott mértéke és az új gépjárműadó szintén 50%os mértéke – az 1991. évi várható teljesítményekhez képest – többletforrást jelent. Azáltal, hogy részarányuk 2,7 %kal növekszik az összes önkormányzati bevételben, a többletforrás biztonságát és dinamikus növekedését jelenti. A másik átengedett forráskör a személyi jövedelemadó tervezési alapja: a településeken élő állandó lakosok 1990. évi adóbevallása, az önkormán yzatok esetében általában sérelmesnek tűnik. Indokuk, hogy a tervezés időszakában legfrissebb tényszám az 1990. évre vonatkozó adóbevallásból nyerhető, ez csak részben fogadható el, mivel korrekciókat év közben is lehet végezni a '91. évi tényleges befizet ések alapján. Igaz viszont az is, hogy a legnagyobb növekedés az 1991. évi várható teljesítéshez képest ennél a forrásnemnél képzelhető el, amit a törvénytervezet tartalmaz is. Ahol a személyi jövedelemadó nagyságrendje nem éri el a szabályozásban foglalt alsó határt, ott az állami költségvetés 1992ben is kiegészítést ad. Ez a kör és ez az összeg alapvetően nem változik '91hez képest sem – ami azt is mutatja, hogy a szegényebb települések felzárkóztatása hosszabb folyamat, és éppen ezért más eszközöket is igényel, például különböző állami eszközökkel, adó- és egyéb kedvezményekkel, a gazdaságfejlesztés, a szerkezetátalakítás támogatásával és más térségi támogatásokkal. A költségvetéshez nyújtott kiegészítés viszont csak az önkormányzatok alapfeladatainak e llátását segítheti, fejlődésre rugalmas keretet nem teremt. Az új gépjárműadó bevételi lehetősége jobb a réginél, azonban költségigénye is magasabb lesz a korábbiakhoz képest. Bevezetésével első ízben jelentkezik az önkormányzatoknál olyan feladat, melyet az állam megbízásából látnak el, hiszen a gépjárműadóztatás alapvetően nem lehet önkormányzati feladat, már csak a szövevényes információs igények miatt sem. Az állami hozzájárulások, támogatások szabályozási elve alapvetően nem változott; nagyságrendje, a ránya még mindig meghatározó a szabályozásban. Míg 1990ben 14 normatíva alapján, a mai szabályozásban 28 normatíva alapján jut el a bevételek 48%a az állami költségvetésből az önkormányzatokhoz. Ennek a bevételi forrásnak a meghatározó szerepe igen erős; nagyságrendje az európai szinthez képest is magas. Sok a normatíva – ez érződik az állami feladatok és önkormányzati feladatok egzaktabb szétválasztásának hiányában is. Itt a törvénykezési hiányosságok – például az államháztartási törvény megalkotásának h iánya – is közrejátszanak. A kevesebb normatíva, úgy gondolom, nagyobb önállóságot jelenthetne annak ellenére, hogy felhasználási kötelezettség nem fűződik hozzá.
