Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
105 Mielőtt szorosabb értelemben a környezetvédelem költségvetési pozíciójának tárgyalására kerülne sor, érdemes a környezetvédelmet egy pillanatra az infrastrukturális és humán szféra helyzetével együtt tekinteni. Aki még emlékszik az MDF kibontakozási programjára, az felidézheti, hogy ez épp az egészséges természeti és humán környezet megóvásának, megteremtésének ígéretével indult. Gondolok itt az oktatásra, a lakásügyre, a környezetvédelemre. Ezzel a szemlélettel szöges ellentétben áll a mostani költségvetési tervezet szemlélete, amely kísértetiesen idézi az elmúlt évtizedek oly sokat bírált gazdaságpolitikájának arányait. Az állami költekezés növekvő mértékben irányul az államapparátus finanszírozására. A humán, környezetvédelmi és az infrastrukturális ágazatok újra a rövid távú szemlélet áldozataivá válnak. Az 1992es költségvetési törvénytervezet alapján a körny ezetvédelem pozícióját jellemző és a terület működését érintő főbb költségvetési tételek a következőkben foglalhatók össze. A KTM az 1992re tervezett, 3,387 milliárd forintos kiadási fő összegével, melyből csak az Országos Műemlékvédelmi Főfelügyelőség kö ltségvetése 1,2 milliárd, messze a legkisebb minisztérium. A következő legkisebb költségvetésű minisztérium, a Külügyminisztérium is hozzávetőleg 8,5 milliárdos kiadási tervvel számolhat 1992re. A tárca 2,644 milliárdos nettó támogatása a legszűkebb állam igazgatási szféra, a központi költségvetési szervek támogatásának 2,5%át, az állami költségvetés összes kiadásainak pedig 2,7 ezrelékét teszi ki. Ez a 3,387 milliárdos kiadási tétel a KTM 1991. évi tervezett kiadásait reálértékben 18%kal múlja alul. A tá rca nettó támogatása 1992ben 2,644 milliárd lesz, ami 17%os reálcsökkenés az előző évhez képest. Ezzel párhuzamosan a tárcának összességében 3%os létszámcsökkenéssel is számolnia kel. A létszámcsökkenés éppen a környezetvédelmi kutatások szempontjából f ontos Környezetgazdálkodási Intézetet – megjegyzem 28%os létszám- és 34%os reálbérelőirányzat csökkenése mellett a feladatokkal amúgy is túlterhelt ez az intézet – , a környezetvédelmi területi szerveket érinti, mintegy 3%os mértékben. A fenti számok azt gondolom, önmagukért beszélnek, hűen tükrözik a környezetvédelemnek a kormányzat által szánt pozícióját és a pozíció alakulását. Ez a pozíció a FIDESZ számára teljességgel elfogadhatatlan. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszt érium támogatása reálértékének csökkenése azt a veszélyt hozza, ami a költségvetés egészében is tetten érhető. Miről van itt tulajdonképpen szó? Az apparátus az utolsó leheletéig védi előjogait, a támogatásból mindig futja az apparátus fenntartására, miköz ben az érdemi feladatokra, amelyek az apparátus létének az alapja, lassan nem jut forrás. Ebbe az irányba mutatnak a Környezetgazdálkodási Intézetnél és a regionális környezetvédelmi szerveknél tervezett intézkedések is. A központi környezetvédelmi alap he lyzete is siralmasan alakul. Az alap forrásait 1992ben kizárólag a különböző bírságbevételek alkotják. Figyelembe véve a bírságoknak a központi környezetvédelmi alap és az önkormányzatok közötti 70 – 30%os megosztását, ami önmagában is érthetetlen és felhá borító, az alap 1992ben összesen 450 millió forinttal gazdálkodik. Ez az összeg reálértékben – tehát az inflációt is figyelembe véve – épp a fele annak a pénznek, amivel az alap 1990ben gazdálkodhatott. Történik ez annak ellenére, hogy 1991. január ljét ől a szennyvízbírság 70%a a vízügyi alapból a központi környezetvédelmi alapba került. Az alap költségvetési támogatásban tehát nem részesül. A környezetszennyezési bírság pedig nem azért csökken, mert kevesebb a környezetszennyezés, hanem mert a szűkre s zabott költségvetés fizikailag teszi lehetetlenné, hogy a területileg illetékes szakemberek a szükséges méréseket elvégezzék, és a bírságokat kiszabják. Megfigyelhető tendencia, hogy a Pénzügyminisztérium igyekszik egyes klasszikus állami feladatokat az ág azati elkülönített pénzalapokra telepíteni, és ezzel egyidőben ezen alapok önálló, a központi költségvetéstől független finanszírozását – úgymond – ösztönözni. Erről az 1992es
