Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
103 nem lehet javítani, hiszen a hhoz, hogy még nagyobb takarékosságra intsük az intézményeket, nagyobb beruházások szükségesek. Ismét súlyos problémák várhatók tehát a működés biztosítása terén a felsőoktatásban, ugyanúgy, mint ennek az évnek a második felében. Ezek a működtetési problém ák csak a dologi és bérjellegű kiadások rovására oldhatók meg, ami tovább fogja csökkenteni, rontani az oktatás színvonalát. Végül a tudomány területéről meg kell jegyeznem: itt nem az a kérdés, hogy megőrizhetőe az állami támogatás reálérté ke, hanem az, hogy milyen következményekkel fog járni a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek 400 milliós báziscsökkentése. Vagyis az a tény, hogy a kutatóintézetek a tavalyi támogatási összegnél 400 millióval kevesebbet kapnak. Itt sem növekedhetn ek a saját bevételek, mert ezek a források is fokozatosan összeszűkülnek. Itt sem lehet számolni belső kutatási megrendelésekkel a gazdaság helyzete és a vállalatok, intézmények helyzete miatt. Nem lehet jelentős növekedéssel számolni a külföldi támogatáso k területén. Marad az állami támogatás, amely viszont radikális és tragikus báziscsökkentést irányoz elő. Milyen következmények várhatók mindezek következtében a tudományos kutatások területén? Mindenekelőtt az, hogy az alapkutatások továbbra is ellehetetl enülnek és összezsugorodnak. Azok az alapkutatások, amelyek a szellemi innováció hosszú távú alapjait biztosítják a társadalom számára. Várható az intézményhálózat összeroppanása azelőtt, hogy megszületne egy koncepcionális szerkezetátalakítás, amelyet ter vbe vett ugyan a Kormány, de ezt megelőzi ez a költségvetési szűkítő politika. Harmadszor várható, hogy továbbra is leépülnek a kutatói státuszok. Eddig is komoly tényként kellett szembenézni a társadalomban azzal, hogy a legtehetségesebb, legjelentősebb k utatóink, tudományos szakembereink a szó szinte szoros értelmében külföldre menekülnek, mert ott tudják csak biztosítani számukra a megfelelő kutatási körülményeket. Negyedik következményként számolni kell azzal, hogy ellehetetlenül a szakmai utánpótlás és a tehetséggondozás folyamata a tudományos kutatás területén, ami végképp bezárja a kutatási lehetőségeket. És végül azzal kell számolni, hogy mindezek következtében a válságkezeléshez nélkülözhetetlen szellemi, tudományos innováció radikálisan összezsugor odik. Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy mindhárom területen rendkívül súlyos bérfeszültségek tapasztalhatók. A tervezet 10 plusz 5%os béremelést irányoz elő. Ez nyilvánvalóan tovább rontja a pedagógusok területén például a reálbérindexeket. Ezt a Pedagógusok Szakszervezetének a számításai alapján szeretném elmondani. Ez a reálbérindex 1989ben még 105% volt, 1990ben már 96,7%, 1991. év végére várhatóan nem éri el a 90%ot. További lemaradás várható mindezek következtében az értelmiségi béreken bel ül a pedagógusok számára. Az anyagi ágazat és az oktatásban dolgozó szakemberek bérét összehasonlítva a különbség 1990ről 1991re majdnem háromszorosára emelkedett, abszolút értékben ma a különbség a két ágazat között körülbelül 8 ezer forintra tehető. Mi ndemellett ugyanakkor megszűnnek, vagy radikálisan korlátozódnak a szellemi munka adókedvezményei, ami lehetséges kiegészítő forrást jelentett az e területen dolgozó szakemberek számára. Mindezek alapján a Kormánynak szembe kell néznie azzal a kérdéssel, h ogy hol van az 1989es minisztertanácsi határozat ígérete, az az ígéret, amit ez a Kormány is felvállalhatónak tartott, és amely még ebben az évben is plusz 10%os béremelést irányozott elő az e területen dolgozóknak. Eddig csak az oktatás és a tudományos élet területén belül jelentkező negatív következményekről beszéltem. Végezetül szeretnék azokra a következményekre is rávilágítani, amelyek sokkal általánosabban, a társadalom egészét érintő negatív tendenciaként fognak megjelenni. Mindenekelőtt az önkormá nyzatok és az iskolák, mivel önmaguk finanszírozni nem tudják, erősödő mértékben a szülőkre fogják hárítani a terheket. Az oktatás már régóta nem ingyenes. Várhatóan még kevésbé fog azzá válni. A költségvetésben nyomát sem lehet találni annak a tendenciána k, ami az európai fejlett országokban megfigyelhető. Azokban az országokban, ahol
