Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 12. kedd, az őszi ülésszak 23. napja - Az 1991–92. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁNYA GÁBOR (MDF)
1530 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a felszólalások következnek. Igen, megadom a szót Kánya Gábor képviselő úrnak, MDF. Kérem. Felszólaló: Ká nya Gábor (MDF) KÁNYA GÁBOR (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vagyonpolitikai irányelvek 3067es szám alatt benyújtott országgyűlési határozati javaslata kapcsán úgy gondolom, hogy olyan nagyságrendű kérdésben mindenképpen véleményt kell nyilvánítani, amely ik nemcsak számszerű nagyságát tekintve, hanem az elérendő célt tekintve is nagyon fontos. A határozati javaslat próbálja megfogalmazni az állam gazdasági vállalkozásokban működő vagyona értékesítésének feltételeit, és ezek a feltételek annyiban érdekesek és nagyon fontosak számomra is, hogy ennek a gyakorlati vonatkozásait az általam látott módon szeretném elmondani, mert úgy gondolom, nem elméleti privatizációra van szükség és nem csupán arra, hogy egy országgyűlési határozati javaslatban rögzítsünk bizon yos elveket, ami jogi keretet ad az ÁVÜ működésére, hanem ennél többről van szó. Ebben a kérdéskörben a feltételek között én átfogóan… engedjék meg, hogy kérjem figyelmüket ahhoz, hogy megpróbáljam áttekinteni a magyar állami vállalkozásokban működő vagyon privatizációjának jövőbeni lehetséges eredményeit vagy eseteit; először azt, hogy ugyan, mit privatizálhatunk, mire van módunk. Véleményem szerint itt arról a 2400 állami vállalatról kell beszélnünk, amelyik a privatizáció alanya lesz a közeljövőben, de n em így, ahogyan ez a szám kifejezi, hanem olyan megközelítésben, hogy vajon változtatás nélkül ez a vállalati kör alkalmase egyáltalán a privatizációra. Az a határozott állításom, hogy ilyen formában nem alkalmas. Ebben pedig a megfelelő forma megkeresése – hogy ezeket a vállalatokat kisebb egységekre lebontani szükségese első lépésként, vagy előbb a privatizációt végrehajtani, és a privatizáció menetében bomlanak kisebb egységekre ezek a vállalatok – , ez egy alapkérdés. Megítélésem szerint nincs abban a helyzetben a jelenlegi szabályozás és a jelenlegi gazdaság – magyar gazdaság – , hogy a privatizációt olyan módon próbáljuk jól előkészíteni, hogy ezeket a vállalatokat megfelelő méretűre és megfelelő jövedelmezőségűre vagy gazdasági helyzetűre változtassuk . Márcsak azért sem, mert a privatizációs kérdéskör egy másik vonatkozása kapcsán, a munkavállalói résztulajdonosi program kapcsán, előtanulmányok készültek a Magyar Tudományos Akadémia által. Ebben a megítélésben azt lehet mondani, azt lehet tudni, hogy p rivatizációra a magyar vállalkozásokban működő vagyon 90%a alkalmatlan. Alkalmatlan abból a szempontból, hogy nem képes biztosítani azokat a jövedelmezőségi feltételeket, amelyekkel egyáltalán helyesen lehetne élni. Ha pedig ez így van, akkor úgy gondolom , feltétlenül a privatizáció valamilyen megvalósítására kell első lépésként gondolni, és ez a privatizációs menet kialakítja a helyes vállalati, vállalkozási arányokat. A másik alapvető kérdéskör, hogy mennyiért lehet a működő állami vagyont a privatizáció során az értékesítéskor számba venni. Ma erre választ adni – úgy gondolom – nem lehet. Egy kiindulópontunk van: az úgynevezett mérleg szerinti vagy könyv szerinti vagyonérték. Ez a vagyonérték nem fejezi ki azt a piaci értéket, ami a privatizáció menetébe n elérhető. Nem tudjuk megmondani, hogy mi a sok és mi a kevés, mi az olcsó és mi a drága, a jó privatizáció. Azonban a vagyonérték meghatározásánál én szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy tulajdonképpen a vevőtől – attól, aki a privatizációban magánt ulajdont kíván szerezni – nagymértékben függ az, hogy ennek az állami vagyonnak milyen bevételi értéke lesz majd. Így tehát az a követelmény, hogy az üzleti értékelések vagy vagyonértékelések nélkülözhetetlenek, ezzel egyet lehet érteni, de azt már nehéz m egfogalmazni, hogy ezek olyan pontosak és olyan korrektek legyenek, hogy ne érje semmiféle támadás ezeket az értékeléseket olyan vonatkozásban, hogy túl alacsonyra értékelnek esetleg vállalati vagyonrészeket. Ezt sem az ÁVÜ,
