Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 1. kedd, az őszi ülésszak 10. napja - A HUNGALU RT. állami kölcsöntartozásának, valamint állami alapjuttatásához kapcsolódó járadékfizetési kötelezettségének HUNGALU részvénnyé történő átváltásáról szóló országgyűlési javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
618 azt módosító 12/1991es számú országgyűlési határozati javaslat módosításáról sz óló javaslatot. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Államtitkárok? Tartózkodtak. Igen. (Megjelenik a szavazás eredménye. Zaj. Derültség. Trombitás Zoltán közbekiált: A Kormány mondjon le!) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 8 "igen" szavazattal, 102 ellensz avazattal 83 tartózkodás mellett a javaslatot nem fogadta el. A HUNGALU RT. állami kölcsöntartozásának, valamint állami alapjuttatásához kapcsolódó járadékfizetési kötelezettségének HUNGALU részvénnyé történő átváltásáról szóló országgyűlési javaslat megtá rgyalása ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a HUNGALU Rt. állami kölcsöntartozásának, valamint állami alapjuttatásához kapcsolódó járadékfizetési kötelezettségének HUNGALUrészvénnyé történő átváltásáról szóló országgyűlési ha tározati javaslat tárgyalása. A határozati javaslatot új változatban 2986os számon kapták kézhez. Módosító javaslatot nyújtott be a költségvetési bizottság, 3061es számon. Megadom a szót dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter úrnak, a napiren di pont előadójának. Dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter, a napirendi pont előadója BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar ipar egésze elkerülhetetlen, nehéz, helyenként fájdalmas átala kuláson megy át. Ennek részeként mérséklődik az anyag- és energiaigényes – és egyben általában környezetszennyező – tevékenységek aránya, és nő a nagyobb hozzáadott értékű tevékenységek részaránya, súlya. E változásra, erre az elkerülhetetlen változásra jó példa az az ügy, ami előttünk fekszik: az alumíniumipar, közelebbről a HUNGALU Rt. ügye, amely vállalkozás a Magyar Alumíniumipari Tröszt átalakulásával jött létre nemrégen. E vállalkozás stratégiai privatizációs terve az alapanyagközeli fázisok – neveze tesen a bányászat, timföldgyártás, alukohászat – fokozatos visszafejlesztését és a nagyobb hozzáadottértéktartalmú tevékenységek fejlesztését, modernizálását irányozza elő. E koncepciónak képezi részét az elektrolízist alkalmazó három alumíniumkohó megszü ntetése, amit az indokol, hogy 4050 éves berendezésekről van szó, továbbá a tavaly év végi energiaárnövekedések miatt már nem versenyképesek – ha jól emlékszem, a költségek 40%át teszi most ki az áramdíj, és középeurópai áramköltségek mellett általában nem lehet nyereségesen működtetni ezt a technológiai fázist – , továbbá a világban bessz uralkodik az alumíniumpiacon. A vállalat elemi érdeke az azonnali leállítás. Ez logikus mikroökonómiai lépés lenne, azonban egy ilyen lépés több, nemzetgazdasági szint ű hátránnyal is jár. Ezek közül csak arra utalok, hogy azonnal több mint 3 ezer munkahely szűnne meg, felkészülés nélkül, továbbá a meglévő készletek és berendezések értéktelenné válnának. És ami a legsúlyosabban esik latba mint közgazdasági tényező: a leá llásból adódó feszültségek és veszteségek miatt mérséklődne a HUNGALU Rt. állami részvényeinek értékesítéséből várható bevétel. Ez a lépés megzavarná a privatizáció menetét. Ezért, az iparpolitikai koncepcióval összhangban – egy ütemezett, de nem túl elnyú jtott termelésleállítási programot dolgoztatott ki a kormányzat, amely költségvetési, foglalkoztatási, termelésbiztonsági szempontokból is végig lett gondolva. E program keretében – miután külön gazdasági ösztönzők nem állnak a kormányzat rendelkezésére – az egyetlen eszköz, amivel a HUNGALU programját támogatni lehet, az állammal szemben fennálló kölcsöntartozások, valamint alapjuttatás miatti járadékfizetési kötelezettségek állami részvénnyé, pontosabban ÁFIrészvénnyé
