Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 26. kedd, az őszi ülésszak 28. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
1905 stratégiájának kialakítása során, valamint a Kele tEurópa orientációjú külgazdasági stratégia keretében milyen törekvéseket kíván ön érvényesíteni a hazai ipar védelmében. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter úr válaszol. D r. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter válasza BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársam 4 okot sorol fel az ipar gyors visszaesésének tényezőjeként: az eredendően hibás iparszerkezetet, a korszerűtl en technológiát, a hagyományos piacok elvesztését és az importversenyt. Igen testvériesen megosztja az örökség két tényezőjét a másik két tényezővel, mely a mai magyar Kormány felelőssége, ezen belül az ipari kormányzaté - mondja. Sajnos, a képviselő ú r iránt érzett minden testvéries érzésem ellenére nem tudom leszűkíteni az örökséget az első két tényezőre, hiszen ha a hármasat veszem, nevezetesen "kialakult piacaink gyors ütemű elvesztése", nos, a KGST összeomlása nyilvánvaló történelmi szükségszerűség volt. A szovjet fizetőképesség megszűnése miatt valóban zuhanásszerűen csökkent kivitelünk, és óriási kinnlévőségeink keletkeztek. A forgalomszűkülést azonban felgyorsította a dollárra való áttérés, amelyről Medgyesi Péter és Szitárián miniszterelnök hely ettesek '90 márciusában állapodtak meg 1991. január 1jei hatállyal. Ami pedig a 4. tényezőt illeti, "az importkonkurencia rászabadult a magyar gazdaságra", nos, a behozatal liberalizálása sem újkeletű jelenség, a 80as évek végétől, főként '89től gyorsul t fel a liberalizálás, és valóban váratlanul érintette a termelőket. De én nem ebben látom a gazdaságpolitikai hibát, mert végül is a hosszú távú tendencia a szabad kereskedelmi normák felé való mozgás. A baj: a Kormány nem kért ellentételt a liberalizálás ért. Sőt emellett a GATT keretein belül jelentős vámcsökkentés is végbement. Ma az ipari vámok 90%át rögzítik, ez van lekötve, nem lehet ezekhez hozzányúlni még átmenetileg sem, szükséghelyzetben sem. Emiatt az az érzésem, hogy a reformkommunista kormányz atok igyekeztek, hogy úgy mondjam, jó fiúként viselkedni. A nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi tárgyalásokon a jó emlékű Grósz úr - emlékezzünk - Amerikában még a Disneylandba is elment, hogy a liberális vonzalmait, a kapitalizmus iránt érzett érzelmeit k imutassa. Gondolom, a legvidámabb barakk szándékai szerint így alakult volna át a legszabadpiacibb reformkommunista országgá. Igaz, egy legitim kormánynak könnyebb keményen tárgyalni, erősebb a tárgyalási pozíciója. A piacgazdaság mellett elkötelezett korm ánynak nem kell bizonygatnia, miközben küzd a nemzetgazdasági érdekekért, hogy valóban hisz a piacban, és nem tudják az orra alá dörgölni a szocialista, kommunista beállítottságát. Nos, ami a kérdéseket illeti: Mit tett a Kormány - szól a kérdés - az ipar józan mértékű védelme mellett, és személyesen mit kívántunk érvényesíteni az EKtárgyalásokon, illetve a KeletEurópát érintő stratégiában? Elöljáróban leszögezem: a kereskedelem liberalizálása, a vámhatárok és más korlátok lebontása célunk akkor is, sőt b izonyos fokig éppen azért, mert az import által támasztott verseny összezúzza az életképtelen vállalatokat, rávilágít a gazdaságtalanságra, és gyötrelmes kihívásnak teszi ki a hazai termelőket. Nem öröm olyan időszakban az iparért felelni, amikor az ipari termelés ebben az évben 15%kal csökken. De elmondható: eljött az igazság órája, megtörtek azok a politikai üzemek, amelyek korábban kormányokat mozgattak akár közvetlenül, akár a KBtag vezérigazgatón keresztül. Olyan drasztikus szerkezetváltozás következ ett be és következik be jelenleg is, amelyről korábban álmodni sem lehetett. Természetesen kell ésszerű piacvédelem. Ámbátor a fogyasztó örül az olcsó terméknek, a szélesebb választéknak, de a termelőt persze megilleti bizonyos védelem, főképpen, ha az átm eneti, és időt ad a felkészülésre. E vonatkozásban meg kell tanulnunk az iparvédelem elfogadott technikáit, meg kell követelni a származási bizonylatokat, a minőségtanúsítványt. Ha dömping támadna, akkor antidömpingeljárást kell kezdeményezni.
