Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - Bejelentések: Dr. Horváth József jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SÁROSSY LÁSZLÓ, földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
95 Azt gondolom, hogy mindenképpen egy fáziskésés figyelhető meg a feleslegek jelentkezése és az akció lebonyolítása között. Ezért kérdezem a tisztelt államtitkár urat, miért ebben a késő i időpontban bonyolította le a minisztérium ezt az akciót, valamint azt, hogy felmértéke a várható keresletet, tájékozódtake ez irányban, és végül, hogy milyen tanulságokat vont le a minisztérium ebből az akcióból? Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK ( Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra a miniszter úr távollétében dr. Sárossy László, földművelésügyi minisztériumi államtitkár úr válaszol. Sárossy László földművelésügyi minisztériumi államtitkár válasza SÁROSSY LÁSZLÓ, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az interpellációban feltett kérdésekre röviden a következőkben tudnék válaszolni. A sertéshústermelésből adódó ez évi problémákat elsősorban az export lehetséges megteremtésével kívántuk megoldan i. Ez részben amiatt vált szükségessé, mert – közismert, hogy – az ország jelentős külföldi adósságállománnyal rendelkezik, tehát ha úgy tetszik, a mezőgazdaság, az élelmiszerexport az egyik legfontosabb devizabevétele az országnak, amelyből ezeket az adós ságokat, hiteleket törleszteni tudjuk. Természetesen az export bővítésének a lehetőségei a sajnálatos piacvesztés miatt beszűkültek, ezek közismertek, az ön által is említett képviselői interpellációkban is elhangzottak: korábban elsősorban a KGSTpiac, ez en belül a szovjet piac összeomlása. Ennek tudatában kellett döntenünk a valóban súlyos és az egész sertéságazat jövőjét veszélyeztető probléma kezeléséről, és ekkor merült fel az a gondolat, hogy lehetőleg a belföldi kereslet növelésével, egy jelentős áre ngedményen keresztül próbáljuk a feleslegeket levezetni. Itt tehát az első feltett kérdésre az a válasz, hogy természetesen az akció lehetett volna áprilisban, májusban, vagy esetleg júliusban is, de önmagában ehhez először tisztában kellett lennünk az exp ortlehetőségekkel, és ezt követően tudtuk azt a volument meghatározni, amit egy ilyen akció keretében a lakossághoz tudunk juttatni. A következő kérdés, hogy tájékozódtunke a várható kereslet nagyságáról. Ez gyakorlatilag az akció előkészítését célzó kérd ésként értelmezhető. Természetesen a minisztériumnak arra volt módja, hogy a húsipari vállalatok igazgatóitól adatokat kérjen arra vonatkozóan, hogy egy ilyen jelentős árengedmény esetén ők milyen volumenű, milyen mennyiségű termékkel tudnak a piacon jelen tkezni. Tehát – hogy úgy mondjam – egy pályázat alapján a vállalatok előzetesen mintegy 56 ezer tonnás volument jeleztek a minisztérium felé, amiről az akció második napján már kiderült, hogy természetesen messze nem fedezi azt a keresletet, ami jelentkez ett. Hozzátennénk még egy szomorú tényt – és önkritikusan bevallom, hogy ebben valójában mi is tájékozatlanok voltunk – , nevezetesen az emlékezetes Gorenjeakció hatását nem tudtuk ilyen értelemben felmérni. Egyszerűen nem rendelkeztünk arról adatokkal, ho gy a lakosság milyen – műszóval élve – hűtőkapacitásokkal rendelkezik. Ennek köszönhető, hogy a vártnál lényegesen nagyobb, lényegesen jelentősebb volt a kereslet. Hozzáteszem, hogy távolról sem volt ekkora hatása annak az akciónak, amit a vállalatok taval y, illetve ez év februárjában saját nyereségük terhére 16,8%os fogyasztóiárcsökkentéssel indítottak. Úgy tűnik, hogy ez a 4060%os fogyasztóiárcsökkentés meghaladta azt a küszöbértéket, amire a vásárlók lényegesen nagyobb kereslettel reagáltak. Hogy a tanulságok levonására, a felelősök keresésére, pontosabban az ilyen jellegű akciók jövőbeli pontosabb és precízebb előkészítésére a minisztériumnak mi az elképzelése?
