Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 3. kedd, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, illetve jelentés együ... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
75 Én azért szerettem volna ezekre a tételekre felhívni a figyelmet, mert önmagában az 1,4 milliárdos végső eredmény valóban mindkét kormányzat és nem kevésbé azon gazdálkodó szervezetek eredményeit dícséri, amelyek képesek voltak a váltásra. Előre látható volt, hogy a törvényj avaslat 14. és 21. szakasza fog élesebb vitát kiváltani, mégpedig az önkormányzatok vissza- vagy visszanemfizetési rendszere. Számomra nem megnyugtató az Állami Számvevőszék jelentése erről a kérdésről, mégpedig azért nem, mert a kérdésnek van egy jogala pi része és van egy összegszerűségi része. Ha Magyarországon piacgazdaságot kívánunk, ahhoz hozzátartozik a szerződéses és a pénzügyi fegyelem is. Egy dolog biztos, hogy a tanácsok, önkormányzatok részére az világos és jogszabályszerű volt, hogy amikor az 1990es költségvetési törvényt elfogadták, akkor ezt a pénzt elszámolásra kapják. Ezek után kétségtelen tény, hogy az ígért pénzügyminisztériumi rendelet, utasítás nem született meg, de a júniusi – és számomra itt az alapvető kérdés – BM – PMutasítást mikép pen hajtották végre. És hadd hívjam fel itt, most a figyelmet egy rendkívül érdekes jelenségre: nem összegszerűségében – tehát nem bruttó összegében – , hanem százalékos arányban a gazdagabb önkormányzatok, Budapest és Pest megye lépte túl legnagyobb arányb an az előirányzott összeget, és a legszegényebb megyék – például Somogy megye – a legkevésbé. Úgy érzem, a tisztesség is azt kívánja, hogy a 21. § szerinti elszámolást mindenképpen végre kell hajtani. Ennek az összegszerűsége kétségtelenül lehet vitatott. S ha előbb szociálpolitikai kérdésekben emeltem szót, hadd folytassam további szociálpolitikai kérdéssel: ha valóban állami feladatok társulnak a 18. életév után is az állami gondozottakhoz, akkor a normák megállapításánál nyilvánvalóan vagy az eredeti nor mával, vagy más normával a feladatokhoz képest ezt figyelembe kell venni. Fedezetlenül ilyen feladat nem maradhat! Kétségtelen tény – úgy érzem – , itt egy célvizsgálatot kellene elvégezni. A célvizsgálat oly módon lehetséges, hogy számomra vizsgálandó kérd és az, a júniusi BM – PMutasítás után miképpen viselkedtek egyes önkormányzatok; mert ha egyes önkormányzatok arra – idézőjelben – játszottak, vagy úgy gondolták, hogy ezeket a költségvetési tételeket úgyis túl lehet lépni, nem lesz mivel elszámolni, úgy ér zem, a tisztességesebb és a pénzügyi fegyelemhez jobban ragaszkodó önkormányzatok kerülnek hátrányos helyzetbe, és sajnos, mint ahogy az egyének, a magánszemélyek esetében, úgy az önkormányzatok, tanácsok esetében is lehetséges, hogy a szegényebb önkormány zatok a tisztességesebbek. Tessék végigvizsgálni az egyes megyék közötti eltéréseket ebből a szempontból! Úgy gondolom, ha semmi más nem indokolná a jogalap tekintetében azt, hogy el kell számolni a tanácsoknak, önkormányzatoknak ezzel a pénzzel, két dolog indokolja: egyrészt maga a törvény, mert a tanácsok, önkormányzatok tudták, hogy ezt a pénzt elszámolásra kapják, másrészt az is, hogy százalékos arányban nagyon nagy eltérések találhatók az önkormányzatok túllépései között. Más kérdés a számszaki kérdés, s úgy érzem, erre a törvény 21. §a lehetőséget ad, a pénzügyminiszternek felhatalmazást ad, hogy az átvizsgált normák alapján módosíthatja ezt az elszámolást. Lehet még a költségvetési folyamatokról beszélni. Én egyetlenegy gondolattal szeretnék Békesi k ollégának válaszolni a KGSTpiac összeomlásával kapcsolatban. Az nem vitás, hogy bizonyos magyarországi árucikkek iránt van kereslet. A kérdés az, hogy fizetőképes kereslet vane. A másik kérdés, ami eldöntendő, hogy akkor, amikor az exportjog alanyi jog, akkor vajon az államnak vagy a gazdaság egyes szereplőinek kell megkeresni azokat a lehetőségeket, ahol ezt a piacösszeomlást megakadályozzák. Vizsgálni kell a gazdaság szereplőinek magatartásformáját ebben az esetben, mert az nyilvánvalóvá vált, hogy az á llami keretszerződések megkötésével ez az út járhatatlan tovább. Hadd hívjam fel a figyelmet a pénzügyi finanszírozás kérdésére, hogy a mai napig is energiafüggőségünk összesen 40% ebben a térségben, tehát úgy néz ki, hogy a Kormány lépései
