Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 8. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - JÁVOR KÁROLY (MDF)
718 ezt sem lehet – hogy úgy mondjam – hebehurgya módon, ész nélkül nekiugorva elvégezni, különösen nem akkor, ha ez nemcsak egy ország – Magyarország – érdekeivel eg yezik, ugyanakkor más ország érdekeit esetleg az ő megítélésük szerint sérti. És itt van az a nagy probléma, amelyre felhívnám az Országgyűlés szíves figyelmét. Mint mondtam, szándékunk szerint kizárólag szakmai kérdés ennek a létesítménynek az elbontása, de sajnos, szomszédainknál más érvek is érvényesülnek, és ezen a ponton a megegyezés, a konszenzus rendkívül nehéz. Szomszédaink a nemzeti megvalósulás kérdésének is tekintik ennek az erőműnek a megépítését, mi szeretnénk ezt szakmai érvekkel, szakmai indo kokkal meghiúsítani. Politikai érvek ellen szakmai kérdések és viszont nem túlságosan hatékonyak. Kérem a tisztelt Országyűlést, hogy ezt a kérdést így is nézzék, és így kezeljék, mert különben nem tudunk hatékonyan és eredményesen tárgyalni partnereinkkel . Éppen erre a közmegegyezésre és éppen erre a bizalomra van szüksége a kormányzatnak; a lojalitásra abban, hogy ezt az ügyet egyszer s mindenkorra számunkra kedvező módon, jól le tudjuk zárni. Ennek a gondolatnak a jegyében kérem az Országgyűlést a minisz teri válasz elfogadására. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Rajkai Zsolt államtitkár úr szóbeli kiegészítését. Megkérdezem interpelláló képviselőtársamat, egyetérte az írásbeli és szóbeli válasszal. JÁVOR KÁROLY (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Amikor az államtitkár úr felállt és azt mondta, hogy őszinte, jószándékú és feltáró jellegű volt ez a válasz, valamint közmegegyezésről és lojalitásról szólt – de pontosabban most egyelőre maradjunk meg ennél, ho gy őszinte, jóakaratú és feltáró jellegű volt ez a választ – , tisztelettel mondom, az jutott eszembe: Si tacuisses, philosophus mansisses! Nekem jobb lett volna, ha az államtitkár úr nem egészíti ki szóban a miniszteri választ. Na de mindegy, hát ez megtör tént. A hétvégi futárpostával kaptam meg az interpellációra adott választ, amelyet Siklós Csaba írt Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter úrral egyetértésben, ahogy ez az első bekezdésből kitűnik. Nos, én ezt a választ alapos an tanulmányoztam és előljáróban két rövid megjegyzésem lenne. Az egyik: ez a válasz igen szűk mozgásteret hagyott számomra a viszonválaszra. A másik: elolvasása után erkölcsi kötelességemnek tartottam a rendszerváltás, valamint a Dunatáj és a környezet ál lapotának megóvásáért folytatott hosszú, közel 20 éves küzdelem résztvevőinek szándékait képviselni. Ennyit szeretnék előrebocsátani mielőtt elmondanám viszonválaszomat. Miután feltehetően az interpellációra adott válasz előkészítésében a miniszter úr legi lletékesebb munkatársai vettek részt, ezért mondandóm nekik szól. Röviden azt mondhatnám: Uraim, ez nem válasz! Ez nem rendszerváltás! Természetesen mindenkit óvnék az ehhez hasonló, elkapkodott és hebehurgya kijelentésektől. Ez igenis egy válasz – az más kérdés, hogy milyen – , ez igenis rendszerváltás, csak még legfeljebb nem jutott el odáig! Interpellációmban valós problémákat vetettem fel, melyek egy részének meglétéről csak a Vízlépcső ügyével közelebbről foglalkozók, más részéről viszont lényegesen töb ben tudhatnak mindazok, akikre az elején hivatkoztam. Nos, a válasz szerint amit hiányolok, amit hiányolunk – az megvan! Ahol ellentmondásra mutattam rá, ott nincs ellentmondás, nem tudják osztani véleményemet, helyesbíteni szeretnék a megfogalmazásomat, s őt kérdéseim feltehetően információ hiányában születtek. Mindezekből egyenesen következik az utolsó kérdésre – nevezetesen: hogyan lehetséges, hogy akik mindezért felelősek, még a helyükön vannak? – , tehát erre a kérdésre adott válasz: mulasztás
