Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 8. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló jelentés részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (KDNP)
708 Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a doktori cím megelőlegezését. Eredetileg úgy terveztem, hogy nagyon rövid leszek, és tekintettel arra, hogy egyetlenegy javasl atomat sem fogadta el a Parlament szociális bizottsága, hogy visszavonom, illetve egyúttal lemondok a szociális bizottsági tagságomról. Hogy mégsem vonom vissza a javaslatomat, annak különböző okai is vannak. Az egyik, hogy ez még első olvasat, tehát nem l efutott téma. A másik ilyen fontos, hogy meg vagyok győződve arról, hogy csak ebbe az irányba lehet a társadalombiztosítást kivezetni abból a kátyúból, amibe belekerült. Fontosnak tartom még, és ezt azért is mondom – mert a családi ágazatra vonatkozó részt az MDF egyik képviselője abortált ötletnek tartotta, és ez meg is nyilvánult ezirányú szavazásaikban is – , hogy fölhívjam azoknak a pártoknak a figyelmét, amelyek az európai néppártokhoz tartoznak, tehát a Kisgazda Pártnak is, azonkívül az MDFnek is a fi gyelmét arra az akcióprogramra, amelyet az európai néppártok dolgoztak ki az 1989től 1994ig terjedő ciklusra, amelyben egyértelműen leszögezték, hogy a családi biztosításnak, a családvédelemnek a szociális biztonsági rendszer keretében van a helye, a tár sadalmi biztonsági rendszerben, amit angolul úgy mondanak, hogy social security, németül pedig Sozialversicherung, vagyis társadalmi biztonság, amit magyarul társadalombiztosításnak fordítunk le. Ezt tehát mindenképpen nagyon fontosnak tartom. Most konkrét an rátérve a módosító javaslataimra – és ez lehet, hogy már a könyökükön fog kijönni a szociális bizottság tagjainak – , sorjában venném, hogy melyek azok a fontosabb elemek, amelyek eltérnek, de amelyek nélkül nem lehet megoldani a társadalombiztosítást. A z első és legfontosabb módosító elem, hogy a törvény erejénél fogva a lakosság egészére kiterjedjen, vagyis egyetemleges legyen, önkéntes elemeket is tartalmazzon. Ha a nyugati országokat megnézzük, akkor fölfedezhetünk ilyen elemeket, akár a betegbiztosít ás vonatkozásában, ahol az illető biztosított szabadon választhatja meg, hogy ő most 100%os ellátást akar, 90%ost vagy 80%ost, de még folytathatnám tovább. Azonkívül pedig, hogy biztosítási ágakra tagozódjon. Itt a biztosítási ágak két elemet tartalmazn ak. Az egyik a nyugdíjbiztosítást, a másik – ahogy mondta tegnap az MDF képviselője – egészségügyi biztosítást. Nagyon sajnálom, de a társadalombiztosítás lényeges alkotórésze is a családi elemeket tartalmazó rész, így például a gyermekgondozási díj, a gye rmekgondozási segély, a terhességigyermekágyi segély, bizonyos értelemben a családi pótlék – habár ebben vannak bizonyos viták – és még sorolhatnám tovább, hogy melyek azok az elemek, amelyek a társadalombiztonsági, a társadalombiztosítási rendszerbe bele tartoznak. Úgyhogy én ezt a profiltisztítási hangsúlyt nem tudom elfogadni. Legfeljebb itt némi malíciával azt tudom fölfedezni, hogy a családot az aktuálpolitikai események színterévé akarják tenni, amikor a költségvetésbe suvasztják be, vagyis majd attól függ, hogy mikor jön a választás; amikor jön az újabb választási ciklus, előtte egymásfél évvel fölpumpálják, utána pedig újból visszavonják. Nem szabad a családot ilyen politikai villongásoknak a színterévé tenni! A másik, ami nagyon fontos és nagyon ag gályos: ha valaki foglalkozott szociálpolitikával, illetve szociológiával, nagyon jól tudja, hogy ez egyértelműen a szegénypolitika felé vezet; ez egyértelműen a szegénypolitikának a térnyerését jelenti Magyarországon. Én nem tartom szerencsésnek, hogy ne legyen egy garantált minimális olyan ellátás, amelyben a család viszonylag biztonságban érezhetné magát. Nagyon fontosnak tartanám azt, hogy ne teljes egészében a túlfeszített költségvetéstől függjön a család, mert ezzel lényegében azt érjük el, hogy a tár sadalmat atomizáljuk, a családot atomizáljuk; tulajdonképpen elhagyjuk azt a lényeges elemet a társadalombiztosításból, amit mi szolidarításnak nevezünk, és e szolidarítás egyik fontos része, hogy horizontálisan is történjék meg ez, ne csak vertikálisan, t ehát ne csak úgy, hogy a gazdagabbaktól csoportosítunk át a szegényekhez, hanem legyen ez horizontális sík is, hogy a nem családosoktól is lehessen a családosok felé is átcsoportosítani. Ez az elem megvan Németországban is, de a világ valamennyi fejlettebb társadalombiztosítási rendszerében is megtalálható. És így a biztosítási ágaknak ez a három fontosabb eleme – másmás elnevezéssel természetesen – megvan. Úgyhogy én a profiltisztítást nem
