Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 8. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, valamint a szövetkezeti törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - TELLÉR GYULA, az SZDSZ vezérszónoka:
692 Ennek a szövetkezeti törvénynek a jellegzetességei a tiszta tőkehasznosító társaság jellegzetességeivel is összeférnének. Egy helyen leírtam – most saját magamat idézem – , hogy ha eszerint a szövetkezeti törvény szerint öten szövetkezetet alapítanak, mondjuk 1 millió forintos alaptőkével, abba három jogi személy belép 300300 eze r forinttal és két természetes személy 5050 ezer forinttal, akkor az így alapított társaságot szövetkezetnek tekinthetjük; de ha a három, nagy tőkével belépő szavazati majoritásban van, és ezért a jövedelemelosztásban a tőkehonorálásra fog szavazni, fölve sznek ezer alkalmazottat, ez az ezer alkalmazott fogja megtermelni azt a jövedelmet, amelyik elsősorban a tőkét fogja honorálni és csak másodsorban a munkát. Tisztelettel kérdezem, hogy melyik az az európai ország, ahol az így szabályozott társaságot szöve tkezetnek nevezik. Mert én ilyenről nem tudok! Ezt a társaságot ez a szövetkezeti törvény minden további nélkül lehetővé teszi, magyarán szólva olyan szövetkezeti törvény ez, amelyik a nemszövetkezetet szabályozza vagy a nemszövetkezetet is szabályozza. Ezen a vonalon nem akarok nagyon messzire menni, mert félek, hogy elfogy az időm. De meg kell jegyeznem, hogy az európai szabályozásokra való hivatkozás ebben a kérdésben általában felületes szokott lenni, ugyanis azoknak a határoknak a biztosítása, amelye k a szövetkezetet szövetkezetté teszik, csakugyan egyes országokban magában a törvény szövegében van rögzítve, más országokban a törvény szövegén kívüli intézmények biztosítják ezt, amelyek ellenőrzik és bejegyzik a szövetkezetet, ha csakugyan megtalálják a szövetkezeti jellegzetességeket benne: ismét más országokban pedig az a sajátos szociológiai és gazdasági háttér biztosítja a szövetkezeti jelleget, amelyik azokban az országokban létezik. Nem hivatkozhatunk arra, hogy Dániában például nincs szövetkezeti törvény, mikor Dániában valóságos magántulajdonon alapulnak a szövetkezetek, és olyan hagyomány van mögöttük, olyan szövetkezeti elvi hagyomány van mögöttük, hogy egészen egyszerűen eszébe sem jut senkinek szövetkezetnek neveznie magát, ha nem az. A probl éma nagyobbik része, nehezebbik, keményebbik része az, hogy a jelenleg működő, szövetkezeteknek nevezett alakulatokat hogyan lehetne átvezetni az ideális szövetkezeti állapotba. Itt – most már időm fogytán – csak szinte vezérszavakban fogom elmondani az er re vonatkozó véleményemet. Először is: a szocializmusban kialakult szövetkezetek túlnyomó többsége nem szövetkezet. Két oldalról korlátozta be, illetve két sajátos folyamat korlátozta be a szövetkezeti jelleget. Az egyik az, hogy betagolódtak abba a hierar chikus hatalmi struktúrába, amelyikbe az egész gazdaság be volt tagolva, ez alól nem tudták kivonni magukat, és ez a hierarchia megjelent a szövetkezeten belül is, és mind a mai napig a hagyományos szövetkezetekben megvan. Jóllehet, a formális kereteit leb ontották, az informális keretei nem változtak. Ez volt az egyik korlátozás. De egy nagyon sajátos folyamat indult el, amelyre Szabó Iván képviselőtársam hivatkozott és megtakarította nekem, hogy én is foglalkozzam vele, ez pedig az a tőkefelhalmozódás, tők efelhalmozás, amely a szövetkezetek kereteiben végbement, és amely a benne lévő nagy értékű, nagy tömegű, egyre modernebbé váló eszközöket mindinkább a tőkeként való működésre sarkallta, afelé szorította, és ennek következtében paradox módon ebben a hierar chikus szervezetben, amelyet szövetkezetnek neveztek, megjelent a tőketársaság felé való mozgás nagy ereje. A hagyományos szövetkezetek jelenleg azzal a paradoxonnal írhatók le, hogy egy alapvetően hierarchikus hatalmi struktúra, ami a belső viszonyokat il leti, egy nagyon erőteljes tőketársasági motívum, ami az eszközök oldaláról jön, és mindez egy nagyrészt megcsonkított szövetkezeti keretbe beleépítve. Sajnos az a helyzet, hogy az előttünk fekvő szövetkezeti törvények nagyon sok mozzanata nem ennek a hely zetnek a feloldására és megváltoztatására törekszik, hanem ennek a helyzetnek a konzerválására törekszik. Különösen ami a nagymértékű diszpozitivitást illeti, amire a miniszter úr hivatkozott. A nagymértékű diszpozitivitás ugyanis, ha a belső viszonyok nem változnak, akkor kétféle szabadságot ad a szövetkezeten belüli jelenlegi hatalmas csoportoknak. Az egyik az, hogy vagy ezt a hierarchiát erősítsék meg, és fogalmazzák bele saját kedvükre a szövetkezeti alapszabályokba, vagy a tőkéstársasági motívum kapja meg ugyanezt a szabadságot.
