Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 8. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, valamint a szövetkezeti törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HACK PÉTER, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. az MDF vezérszónoka:
689 típusú szövetkezeteknél majdnem biztos, hogy egy viszonylag rövid történelmi fejlődés után az ipari jellegű szövetkezetek társasággá alakulása természetes folyamat lesz, és az iparban is az igazi, európai értelemben v ett szövetkezeti struktúra lesz a meghatározó, addig a mezőgazdaságban ezt a kérdést körültekintőbben kell megvizsgálnunk. Miért? Három lehetséges megoldás áll előttünk. A mezőgazdaságban, figyelembe véve azt a tőkekoncentrációt, amelyik létrejött és amely ik Magyarország számára az élelmiszergazdaságban jól, rosszul, de egy olyan stabilitást biztosít a termelésnek, világos, hogy valamilyen formában célszerű nagyrészt egyben tartani. Mik lehetnek ennek az útjai? Az útja az lehet, hogy megmarad szövetkezeti formában, de abban a demokratikus átalakult szellemben, ahogy ezt itt látjuk, a végcélt illetőleg. Lehetséges, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek társasági formába alakulnak át, és lehetséges, hogy a termelőszövetkezetek a mezőgazdaságban szétbomlan ak paraszti gazdaságokra, farmergazdaságokra, és a szövetkezés ebben a szituációban valóban a beszerzésre és az értékesítésre fog koncentrálódni, miközben a farmergazdaságok kibontakoznak. Ebben a tekintetben álláspontunk az volt, és az ma is, hogy ezt fel ülről vezérelni nem lehet és nem szabad. Nekünk az a feladatunk itt, hogy olyan törvényt alkossunk, amelyik az emberek helyi adottságainak figyelembe- vételével, a lehető legnagyobb szabadságfokkal, az esélyegyenlőség alapján teremtse meg a lehetőséget, ho gy a három lehetséges megoldás közül melyiket válasszák az emberek. Ebben a tekintetben egy kérdés az, amiről még beszélnünk kell a továbbiakban, és együtt gondolkodnunk, hogy bár az összes többi szövetkezettípusnál a vagyonnak a nevesítése során igencsak elfogadható az a megoldás, hogy üzletrész formájában nevesítsük a vagyont, a mezőgazdasági szövetkezeteknél el kell gondolkodnunk azon, hogy legalább részben ne részjegyként nevesítsüke azt. Mert hiába lesz a föld kiviteli lehetősége a parasztság részére, ha a vagyonból a kilépéskor nem kényszerűen, hanem valamilyen piaci értékítélet szerinti vagyonrészt vagy ki tud vinni, vagy nem tud vinni. Hiszen az üzletrésznél nincs a szövetkezetnek vagyonkiadási kötelezettsége, csak legfeljebb megvásárolhatja a saját üzletrészét. A részjegyet viszont ki kell adni. Ebből következik, hogy a termelési lehetőséget nemcsak a föld – ami egyébként a nevén lesz – kivitele, hanem egyéb tőkejavaknak a kivitele is kell, hogy jelentse, ezért ezen a kérdésen a továbbiakban nagyon markánsan el kell kezdenünk gondolkodni. És itt másik kérdésre is szeretnék utalni. Elhangzott, hogy a szövetkezetnek a lényegéhez tartozik az, hogy alapvetően azonos szociális helyzetű embereknek társulása, amelyiknek van egy igen jelentős szolidaritási j ellegű együttműködése is, amelyik megnyilvánul abban, hogy jelenleg is a szövetkezeti parasztság például, de más szövetkezeteknél is, az értékesítő, beszerző szövetkezetknél is a tagság kap bizonyos olyan szociális juttatásokat, amelyek többletként jelenne k meg az állami juttatásokhoz. Ennek a fedezetét jelentik a differenciált, osztatlan alapok. Hozzá kell tennem, nemcsak azért, mert az államháztartás jelenlegi helyzetében lehetetlen ezeket a szociális juttatásokat a szövetkezeti szférából beemelni az álla mi költségvetésbe, ezeknek az alapoknak fedezetet kell nyújtani ezekre a kiadásokra, ez kétségtelenül ehhez hozzátartozik, de szeretném azt is elmondani, hogy osztatlan vagyon nélkül és kizárólagosan üzletrészekkel kényszerpályára helyezzük a szövetkezetek et, mégpedig a tekintetben, hogy társaságokká alakuljanak át. Ha valaki végiggondolja a folyamatot, nincs már az a szociális összeköttetés, nincs meg a szolidarítás a szövetkezeten belül, mert nincs osztatlan alap, alap híján lehetőség és üzletrész, ami pi acon forgatható részvényként funkcionál. Ez intézményesen egykét éven belül kényszerpályán visz minket az átalakulásnak társasági formája felé. Ezért óvom a tisztelt Országgyűlést, hogy ebben a kérdésben más elvi megfontolásokból kiindulva olyan eredményt hozzon létre, amelyet se testünk, se lelkünk nem kíván.
