Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 8. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, valamint a szövetkezeti törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
682 ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik, tehát a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, valamint a szövetkezeti törvény hatálybalépésével és az átmeneti szab ályokkal foglalkozó törvényjavaslat együttes általános vitája. Az előterjesztéseket a 2 690es és 3 126os számon kézhez kapták képviselőtársaim. Most megadom a szót Balsai István igazságügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Dr. Balsai István igazságügyminiszter, a napirendi pont előadója BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 5 021 000 fő tagként vesz részt valamilyen szövetkezetben, 6 747 szövetkezet működik az országban. Minden kommentár nélkül az t hiszem, ennyi elegendő a törvényjavaslatok jelentőségének és a téma nagyságrendjének az érzékeltetésére. A szokásos köröket nem szeretném akkor végigfutni, hogy milyen fontos állomáshoz érkezünk itt a törvénykezésben, ezek a számok mindent indokolnak. 15 0 éve, hogy a szövetkezeti gondolat mint formáció az európai jogalkotásban és a társadalomban jelentkezett, és a 150 év elég hosszú idő ahhoz, hogy ezek a gondolatok, ezek az intézmények megmérettessenek. Azt kell mondani, hogy az az alapvető gondolat, hog y a szövetkezetek politikailag semleges szféráját kell hogy képezzék az emberi életnek, ezen belül a gazdasági tevékenységnek, nem töretlenül érvényesült. Különösen nem töretlenül érvényesült az elmúlt társadalmi rendszerben, ahol pártok és ideológiák igye keztek felhasználni saját céljaikra, és sokszor a szövetkezetek kárára történtek ezek a felhasználási törekvések. A politikai célokra való szélsőséges kihasználás formája volt az a bizonyos szövetkezetesítés, amely a múlt rendszerhez kötődik, és amelynek s tációit és időpontjait azt hiszem, jól ismeri mindenki, aki ebben a Parlamentben helyet foglal. Tulajdonképpen azt a gazdasági elképzelést valósította meg ennek a gondolatnak a jegyében, hogy a kisebb méretű magángazdaságokat is megszüntetve betereljék az államilag irányított gazdaság merev, az egyéni kezdeményezést mellőző szervezeti keretei közé. Mindez része volt természetesen a piacgazdaság és a kereskedelem felszámolásának. A termelő típusú szövetkezetek tagsági viszonyai ezek után szinte semmiben sem különböztek az állami vállalatok alkalmazottainak a helyzetétől, tehát nem érvényesült a tagság tulajdonosi szerepe. Ma nyilvánvalóan az képezi a feladatunkat, hogy a többségében állami úton, mesterséges eszközökkel létrehozott, állami irányítás alatt műkö dő nagygazdaságokat az európai szövetkezeti modell irányába vezessük át. Már ismertettem az előbb a két fő számot, engedjék meg, hogy ennek megoszlását részletezzem: A mezőgazdaságban 1 341 szövetkezet működik, a halászatban 16, az iparban 3 450, a kereske delemben 274, a bank- és hitelszférában 260, a lakásépítés területén – ideértve az üdülőket és garázsokat – pedig 1 407 szövetkezetet hívtak életre. A számok egyrészt a jelentőséget is tükörzik. Jól tudjuk, hogy a mezőgazdaságban súlyponti szerepe a szövet kezeti szférának van. Fontos szerepe van az iparban, nagyon fontos a kereskedelmi és szinte meghatározó jellegű a lakásfenntartásban a szövetkezeti szféra, de szignifikánsan jelen van a bank- és hiteléletben is a szövetkezeti típusú működtetés. Nos, ezt a szerteágazó, jelentős területet egy teljesen heterogén és nagyon nagyszámú jogszabály szabályozza. Ez a jogszabályhalmaz tulajdonképpen egy túlszabályozottságot jelent, és nyilván egy olyanfajta jogi szabályozást, amely szükségképpen az elmúlt rendszerhez kötődik szemléletében és technikájában. Ami a szövetkezeti törvényjavaslat alapvető vonásait illeti, engedjék meg, hogy kiemeljem a következőket. Először is az állam szabályozási jogkörét lényegesen szűkíteni kívánja a javaslat, a
