Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 1. kedd, az őszi ülésszak 10. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
604 1929. január 1je előtti ny ugdíjbiztosításban részesültek szolgálati idejének beszámítását teszie lehetővé, avagy szolgálati idő elismerését az 1929. január 1je előtti időszakra az érintett sértettek számára is biztosítja. Az Alkotmánybíróság 1991. III. 19i határozata már nem éri nt olyan személyeket, akik a határozathozatal utáni időben érik el a nyugdíjas jogosultságukat úgy, hogy egy időben 1929. január előtti időszakban szolgálati idővel rendelkeznének. Ezért az Alkotmánybíróság határozata igaz, hogy megszüntet egy alkotmányell enes jogszabályt, de nem járul hozzá az alkotmánysértés következtében hátrányt szenvedettek jogorvoslásához. Kérdem önt, Államtitkár Úr, úgy mint jogalkotó, szándékozike az alkotmánysértés következtében sérelmet szenvedettek elveszett éveinek pótlólagos n yugdíjba való beszámításához jogszabálymódosításra avagy újabb jogszabály benyújtására. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár úr válaszol. Dr. Kelemen Andrá s népjóléti minisztériumi államtitkár válasza KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Balsors, akit régen tép" – azt meginterpellálja frakciótársa. (Derültség.) Válaszomban először arra mutatnék rá, hogy e gyáltalán milyen logika alapján került az 1975. évi II. törvény 57. §ának (2) bekezdésébe ez az ominózus rendelkezés, amit az Alkotmánybíróság a 11/1991. (III.29.) határozatával megsemmisített. A megsemmisített rendelkezés kimondta: "Az 1929. január elsej e előtti időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet." De mi történt 1929. január 1jén? Akkor jött létre az ipari munkások és alkalmazottak egységes nyugdíjbiztosítása, az első átfogó nyugdíjbiztosítási rendszer. Ezt megelőzően a nyugdíjra csak a k özszolgálati alkalmazottak voltak jogosultak, járulékot azonban ők sem fizettek. 1928ban alakult meg a bányászok nyugdíjpénztára, mely járulékfedezeti elven működő nyugdíjbiztosítási rendszer volt, és csak 1945 után olvadt be a nyugdíjbiztosítási rendszer be. Összefoglalva tehát az állapítható meg, hogy 1929. január előtti idő szolgálati időként történő figyelembe nem vétele viszonylag kis számú nyugdíjas számára jelentette azt, hogy járulék befizetéssel szerzett szolgálati idejét a nyugdíjának megállapítás ánál nem számították be. Ezek az emberek többségükben 80 évnél idősebbek és számukra igen nagy nehézséget okozhat annak igazolása, hogy 1929 előtt biztosításban töltött szolgálati időt szereztek. További megfontolást érdemlő szempont, hogy a bányászok eset ében mindössze egy további év figyelembe vételére nyílik lehetőség, valamint az, hogy azok számára, akik hosszú szolgálati idővel mentek el nyugdíjba, a további néhány év beszámítása a mai nyugdíjszabályok szerint leggyakrabban 1020 forint nyugdíjemelésse l járna együtt, ezért a régi nyugdíjak átszámítását nem tartjuk lehetséges és célszerű megoldásnak. Egyedül az a technikailag megvalósítható megoldás kínálkozik, hogy az 1929. előtt igazoltan biztosításban töltött és a nyugdíjmegállapításná l figyelembe nem vett szolgálati időt úgy ismerjük el, hogy minden év után meghatározott összegű – 50 vagy 100 forintos – nyugdíjemelést állapítunk meg. E megoldás célszerűségét illetően is megoszlik a nyugdíjrendszerrel foglalkozó szakemberek véleménye, é s nyilván csak arra lenne lehetőség, hogy az utólagos beszámításra azok esetében kerüljön sor, akik azt kérelmezik, és a biztosításban töltött idejüket hitelt érdemlően bizonyítják. A Népjóléti Minisztérium vezetése úgy ítéli meg, hogy tekintettel az Alkot mánybíróság jogsérelmet megállapító határozatára, jogorvoslatra akkor is szükség van, ha ennek technikája bonyolult, és viszonylag kevés embert érint. Ezért a fenti értelmű történyjavaslat elkészítését
