Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 2. hétfő, az őszi ülésszak 1. napja - Napirend előtt - FODOR ISTVÁN, DR. (független) - ELNÖK (Szabad György): - FODOR ISTVÁN, DR. (független)
7 Csendet kérek! Tehát az előbb említett képviselők önálló indítványt nyújtottak be a Belügyminisztérium egykori Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége, a Honvédelmi Minisztérium egykori MNVK 2es Csoportfőnöksége, az egykori Államvédelmi Hatóság, a Honvédelmi Minisztérium egykori Katonapolitikai Osztálya állományába tartozó, illetve nyilvántartásában szereplő hi vatásos és szigorúan titkos tisztek, valamint hálózati személyek, továbbá az 195657. évben működött karhatalmi alakulatok tagjai adatainak kezelesére és felhasználására címmel. A törvényjavaslatot 2955ös számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megkérdezem , kíváne az előterjesztők közül valaki szólni. (Fodor István jelentkezik.) Fodor István. Tessék! Felszólaló: Dr. Fodor István (független) FODOR ISTVÁN, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor egy országban különösen hosszú ideig tartó diktatúrát jogállami berendezkedés vált fel, mindig felmerül az a kérdés, hogy az új rendszer hogyan viszonyuljon azokhoz, akik azt megelőzően a politikai elnyomó feladatokat ellátó szervezetekkel – akár rendszeres javadalmazás ellenében, mintegy főhivatá sként, akárcsak hálózati személyként, ellenszolgáltatás nélkül – együttműködtek. Ezek a személyek pusztán azáltal, hogy a szervezet vagy a hálózat tagjaivá váltak, annak nyilvántartásába bekerültek, bűncselekményt még nem követtek el. Formailag cselekedetü k megítélése akkor sem tartozik a bűnüldöző szervek feladatai közé, ha aktív közreműködésükkel is elősegítették annak munkáját. Ezért mindenekelőtt morális megfontolások határozzák meg viszonyunkat ezekhez az emberekhez, és ilyen megfontolás alapján egy pi llanatig sem vitatható, hogy mindazoknak, akik anyagi vagy más előnyökért, és mindazoknak, akik anélkül, de "aljas indokból" más tisztességes emberek kárára voltak, tevékeny elemei az elnyomó gépezetnek, azok számára a legkisebb büntetés, amit megérdemelne k, a nyilvánosság, az, hogy környezetük szerezzen tudomást múltjukról. Mindenképpen elfogadhatatlan azoknak a magatartása is – bár valamivel nehezebb pálcát törni felettük – , akik anyagi vagy más természetű előny elfogadása nélkül, még csak nem is – hogy ú gy mondjam – "aljas indokból" tették, amit tettek, hanem életük egy szerencsétlen ballépése következményeinek vállalása helyett kényszerítették őket ennek a szerepnek a vállalására. (Zaj, mozgás.) Folytathatnám, Képviselőtársaim? ELNÖK (Szabad György) : Tes sék. FODOR ISTVÁN, DR. (független) Azokat pedig csak igazán sajnálni lehet, akik éppenséggel tudtuk nélkül és akaratuk ellenére kerültek a cég nyilvántartásába. Hiszen a dilemma éppen az, hogy a nyilvántartások hozzáférhetők, ám az esetek egy jelentős rés zében se pró, se kontra nem bizonyító értékűek. Akiknek a döntést meg kell hozniuk, testületileg is, de egyenként is lelkiismereti probléma előtt állnak. Borítsunke fátylat múltunknak eme részére, tudva azt, hogy ha a jog szerint nem is, de alapvető erköl csi mércével mérve igenis bűnösnek mondható emberek cselekedeteit több emberöltőnyi időre titokká nyilvánítjuk, vagy lebbentsük fel ezt a fátylat, vállalva azt, hogy akárcsak egy, de valószínűleg inkább nagyszámú embert ártatlanul megbélyegzünk? Országok, népek a történelem során már megpróbálták mind a két utat, és sok helyen, ahol megkezdték az ilyen nyilvántartások vizsgálatát, csak munkájuk "eredményét" látva jutottak arra az elhatározásra, hogy zárolják ezeket az anyagokat. Tisztelt Ház! Alakuló ülésün k óta 3 olyan indítványt tűzött napirendjére a Parlament, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik. Bár az egyes indítványok a megoldás részleteiben és az érintett személyek köre, valamint az eljárás módja tekintetében is különböznek egymástól, mind a három ind ítvány jelentősen leszűkíti azoknak a körét, akiknek esetében az adatok nyilvánosságra hozhatók.
