Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 23. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ)
357 volt szót ejteni a kompetenciája miatt – és ez az aktuáli s esemény a szerbhorvát konfliktus és annak Magyarországra származó következményei, illetve veszélyei voltak. Az út során több mint húsz emberrel találkoztunk, most nem akarom őket felsorolni, csak megemlíteném Lampsdorf urat, az FDP elnökét, Sohns urat, a frakcióelnököt, Stavenhagen urat, a tárca nélküli minisztert, aki ott az információs hivatalt felügyeli, valamint Schäfer államtitkár urat, aki a külügyminisztériumban tölt be fontos pozíciót. A kinti ilyen eszmecseréken azt tapasztaltam, hogy a német po litikusok meglehetősen értik és átérzik azt, ami KözépEurópában történik, részben azért, mert van egy KeletNémetországuk, ami hasonló problémákkal küszködik, mint amelyekkel például Magyarország is vagy Lengyelország, részben pedig hagyományos történelmi kapcsolataink miatt, és nem utolsó sorban meg kell említenem, hogy minden alkalommal nagy szimpátiával nyilatkoztak Magyarországról, amelynek nyilvánvalóan egyik fontos oka a keletnémet menekültekkel kapcsolatban a múltban történt magyar elbánás. Ugyanak kor másik oldalról azt is meg kell jegyezni, hogy minden egyes találkozón figyelmeztettek arra, hogy Európában másfajta megítélés is létezik: nem tapsol mindenki olyan lelkesen a mi európai közösségbe való integrálódási szándékunknak, és nem mindenkinek ér deke az, hogy ez minél gyorsabban lezajoljék, akár önös érdekből, akár pedig egyszerűen azért, mert kevésbé értik azt, hogy KözépEurópában mi történik, és ezeknek a politikusoknak egy jelentős része úgy fél a középeurópai nemzeti konfliktusoktól a terüle ti viták között, mint ördög a tömjénfüsttől, ha másért nem, azért, mert említhetnék néhány országot NyugatEurópából is, ahol ez ügyben szintén nincsen minden rendben. Ezeknek a politikusoknak az az érdekük, vagy legalábbis egy olyan véleményt képviselnek – szemben a német megítéléssel, amely differenciáltan nyúl a középeurópai konfliktusban szembenálló felekhez, egy differenciáltabb megítélést szeretne a nyugateurópai közvélemény elé tárni, amelynek a lényege körülbelül az, hogy ez az egész térség egy ka otikus, kezelhetetlen, veszélyes térség, amelybe nem is szabad belenyúlni, nem szabad állást foglalni, és igazándiból a legcélszerűbb megoldás az ettől való távolságtartás, elszigetelődés lenne – , hogy foglalkozzanak ők is a maguk kis belügyeivel, amelyet Európa már, úgymond száz éve meghaladott arrafelé, és a nyugateurópai közösség is igyekezzen minél inkább elmélyíteni a saját integrációját. És miközben ezek a német politikusok erre figyelmeztettek, számtalanszor, nagyon udvarias formában, de rákérdeztek arra, hogy vajon Magyarország hogyan viszonyul saját határaihoz, hogyan viszonyul a szomszédaihoz, hogyan illeszkedik bele ebbe a viszonyulásba Torgyán Józsefnek, mint a második legnagyobb kormányzópárt elnökének a nyilatkozata, egyik és másik nyilatkozat a, és mi a véleményünk azokról a prágai, pozsonyi vagy bukaresti véleményekről, amelyek – csak hogy világosan lássunk – a mi véleményünk mellett szintén eljutnak Bonnba, Párizsba és Londonba. És akkor szemben azzal, amit Torgyán József itt sugallni próbált , én a hivatalos vagy nemhivatalos tárgyalópartnereim előtt igyekeztem Torgyán Józsefet megvédeni, igyekeztem ezeket a kijelentéseket a maguk helyére tenni, és igyekeztem meggyőzni arról ezeket az embereket, hogy lehetőleg a magyar külpolitika hivatalos me gnyilatkozásaira figyeljenek oda. Továbbá ezeken a tárgyalásokon, az én érzésem szerint, igyekeztem a szerbhorvát konfliktusból származó veszélyekre felhívni a figyelmet, valamint abban a magyar külpolitika hivatalos álláspontjával összhangban cselekvésre késztetni a német politikát. Ami pedig a nyilatkozatot illeti, azt sem hivatalos, sem nemhivatalos tárgyalópartnerek előtt, hanem nemzetközi jogi értelemben is Magyarország területén, a magyar nagykövetség épületében tettem, kizárólag magyar újságírók elő tt – és tettem mindezt azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ami talán itthon már megszokott jelenségnek tűnik, azt NyugatEurópában elég nehezen szokják meg. Mindannyian ismerjük Torgyán József képviselőtársunk széles körű tehetségét, nem különben párját ritkító – hál 'Istennek párját ritkító – (derültség az ellenzék soraiból) szónoki képességeit, és
