Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 4. szerda, az őszi ülésszak 31. napja - A társadalombiztosítási ellátások évvégi egyszeri lehetőségének megvizsgálásáról és a kintlévőségek behajtása érdekében hozott kormányintézkedésekről szóló jelentés, valamint az egyes nyugellátások és egyéb ellátások egyszeri kiegészítéséről szóló ors... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
2135 Egy másik nagyon lényeges kérdés – különösen a költségvetési bizottság előadó ja után – : a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság ígéretet tett arra, hogy mindent megtesz azért, hogy karácsonyra eljuthasson az emberekhez ez a kigészítés. Ez számukra minden bizonnyal komoly erőfeszítéseket igényel, ezért előre is köszönjük ezt az erőfeszítést. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselő nem jelezte felszólalási szándékát, a részletes vitát lezárom. Válaszadásra felkérem dr. Surján László népjóléti miniszter urat. Dr. Surján László népjóléti miniszter vál asza SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Bár itt látszólag teljes nézetazonosság alakult ki a Házban, rá kell világítanom arra, hogy ez a kérdés távolról sem ilyen egyszerű. Akik megnézik a szociális bi zottság jelentését, azok láthatják, hogy az előterjesztő képviselője még a bizottsági ülésen sem támogatta a szociális bizottság javaslatát. Ugyanakkor nem szeretném, ha ebből bárki arra következtetne, hogy az előterjesztő vagy annak képviselője a szociáli s érzék híján lenne. Itt van ez a 7,5 milliárdos szám, amelyről oly sokat beszéltünk. Ez a szám úgy állt elő, hogy a társadalombiztosítási költségvetés jóváhagyott tételei között a nyugdíjakra fordítható összeg 262,4 milliárd. Az előreláthatóan kifizetendő és az összesen kifizethető között év elején 7,5 milliárdot becsültünk, és arra gondoltunk, hogy ezt a 7,5 milliárdot a költségvetés egyensúlyának veszélyeztetése nélkül lehet kifizetni egyszeri kifizetés formájában. Az év végére láthatóvá vált, hogy ez a különbség az eddig kifizetett és kötelezően még kifizetendő és a rendelkezésre állóan megszabott keret között mindössze 4,4 milliárd. Nincs szó tehát akkor, amikor a 7,5 milliárd kifizetésére a Kormány nem tett javaslatot, arról, hogy valami fajta ígéretét nem tartaná meg. Szó van viszont arról, hogy a társadalombiztosítás deficites, s minthogy deficites, ennek a 4,4nek sincs meg a forrása. Nem az a kérdés, hogy egy bizottsági vitán vagy egy frakcióvitán milyen lobbyzással lehet elérni, hogy 5102030 mil liárdot fizessünk ki, hanem arról van szó, hogy mennyit lehet felvállalni, és hogyan hat ez a következő évi költségvetésre. Pusztai Erzsébet képviselő asszony világosan elmondta, hogy a bizottsági értékelés a várható teher és az akut szükséglet között az ő véleményük szerint itt a 6 egész milliárdnál áll be. Ezért a döntésért a felelősséget elsősorban a tisztelt Képviselőháznak kell vállalnia, amely felelősség többirányú. Irányul egyrészt az ez évi államháztartás egészére, mert igaz ugyan, hogy a garanciasz abály nem áramoltatja át ezt a deficitet azonnal a nagy költségvetésbe, de mégis a két rész együttes deficitje hatással van az ország egészének megítélésére. Ez van az érem egyik serpenyőjében. Elmondottam a bevezetőben azt, hogy ugyanakkor a 262,4 milliár d kifizetését a Kormány szükségesnek tartotta, hiszen erre ténylegesen megszabta a kereteket, és a nyugdíjasok a legkevésbé felelősek azért, hogy a bevételek elmaradtak. Ehhez az állásponthoz képest a szociális bizottság javaslata újabb, komolyan támogatan dó előnyöket hozott. Ezeket szeretném két pontban csak kiemelni. Avval, hogy a gyesen lévők számára megnyit egy tételt, csökkenti, illetve jelen pillanatban feloldja a generációs vitát. Nem lehet csak a nyugdíjasokat támogatni, gondolnunk kell a jövendő mu nkavállalókra is és természetesen a jelen munkavállalókra is, és ezért nem lehet felmenni akármekkora terhekre. Ez a realitásérzék tükröződött egyébként azokban a képviselőkben, akik a 7,5öt jónak tartották, de a 6 egészes kompromisszumnak végül is támoga tóivá lettek. És mutatja ez, tisztelt Képviselőház, hogy itt nagyon komoly felelősséget vállalunk magunkra. A másik előny, amit ki szeretnék emelni, hogy a 4,4ből a differenciálás meglehetősen értelmetlen lett volna. Olyan kis összegek jutottak volna egyegy zónára az alsóbb régió nagyobb
