Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. szeptember 10. kedd, az őszi ülésszak 4. napja - A közjegyzőkről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
214 megelőzése, az a bizonyos jogi prevenció. Ehhez azonban az szükséges, hogy a közjegyző a jogászi munkamegosztásban mintegy a bíró és az ügyvéd között foglaljon hely et. Tehát a hivatás szabályait úgy kell megalkotni, hogy egyesítse a két foglalkozás meghatározó jegyeit, de ugyanakkor mind a kettőtől elkülöníthető legyen. Most a közjegyző az állami felségjogból levezethető közjogi jellegű feladatokat lát el. Kizárólag a hatáskörében járhat el, ezért a tevékenységét formájában és tartalmában is közjogi kötelezettségekkel kell alátámasztani. Most annak ellenére, hogy e törvényjavaslat a köznyelv szóhasználata szerint visszaállítja az úgynevezett magánközjegyzőséget és vé geredményben annak létrehozását célozza, valójában a feladatok nem sorolhatók a vállalkozói típusú jogalkalmazási szolgáltatások fogalmi körébe, és ezért szükséges, hogy a törvényjavaslat mindjárt az első részben állapítson meg olyan garanciaértékű általán os elveket, mint például az állami felhatalmazás, a közjegyzők függetlensége, a közjegyzők pártatlansága, a hivatás kizárólagossága, a titoktartási kötelezettség, a szigorú felelősségi szabályok, a közjegyzői állások szervezettsége és az ezzel együtt járó székhelyhez kötöttség. A demokratikus berendezkedésű államokban az utóbbi évtizedekben szerveződött szakmai önkormányzatok, azaz a kamarák szerkezete általában az államszervezet mintájára alakult. A kötelező tagság megfelel az állampolgárságnak, a kamara e lnöksége és elnöke pedig a végrehajtó hatalomhoz hasonlítható, melyet a demokratikus választás legitimál. A törvényjavaslatnak a közjegyzők önkormányzatára vonatkozó szabályai ezeket az elveket tükrözik. Most, ahol a manapság sokak által kárhoztatott állam i beavatkozás nem nélkülözhető, az a közjegyzőség törvényes működésének figyelemmel kísérése, és olyan legitimációs jellegű feladatok, amelyek elsősorban a a jogbiztonságot szolgálják. Az autonómia, de célszerűségi, gazdaságossági és szakszerűségi szempont ok is azt igénylik, hogy az egyes közjegyzők tevékenységének rendszeres és állandó ellenőrzését maga a közjegyzői kamara lássa el. Fenn kell azonban tartani – érthetően – a külső, szervezeten kívüli kontroll lehetőségét, mind a közjegyzői eljárás törvényes sége, mind pedig az önkormányzatok működése fölött, és a feladatokat utalja a törvényjavaslat az igazságügyminiszter, illetve a bíróságok elnökeinek a hatáskörébe. A közjegyzőség már eddig is sokat hangoztatott igazságszolgáltatási jellege és a nemzetközi gyakorlat egyaránt megkívánja, hogy a közjegyző foglalkozásának gyakorlására ne a kamarai tagság elnyerésével, hanem igazságügyminiszteri kinevezéssel szerezzen jogosultságot. E kinevezést azonban – eltérően a jelenlegi gyakorlattól – pályázati eljárás e lőzi meg. A pályázatok lebonyolítása, értékelése, a jelöltek kiválasztása, az alkalmasságának a vizsgálata, tehát lényegében a döntés érdeme a kamarákra, tehát a közjegyzők önkormányzatára hárul. Most hatályos jogszabályunk a közjegyző speciális szakmai fe lkészítése tekintetében a nemzetközi összehasonlításban nem nagyon állja meg a helyét. A közjegyzői előképzettség és a szakmai gyakorlat hiánya a törvényjavaslatban megfogalmazott felelősséggel értelemszerűen nem lenne összeegyeztethető. Ennek érdekében bí zza a javaslat a közjegyzői kar utánpótlásának, tehát a közjegyzőjelölteknek és a közjegyzőhelyetteseknek a felkészítését magára a közjegyzői szervezetre. A jelenlegi szabályozás szerint a közjegyző fegyelmi felelőssége igazgatási úton történik. Ezért szük séges, hogy a törvényjavaslatnak a fegyelmi felelősségről és eljárásról szóló szabályai megfelelő garanciákat tartalmazzanak. Az eljárás tárgyilagosságát és pártatlanságát a fegyelmi bíróként eljáró hivatásos bírák, a speciális szakmai szempontok érvényesü lését pedig a fegyelmi bíróságba választott közjegyzők biztosítják. Már a bevezetőben utaltam arra, hogy a közjegyzői szervezet reformja nem egy, a létszáma szerint szűk szakmai csoport érdekeinek érvényre juttatása és nem is csak e foglalkozási ággal tört ént igazságtalanságok orvoslása miatt vált elsősorban szükségessé. A közjegyzői eljárás törvényi szabályozásával újra el kell érni, hogy a hazánkban készített közjegyzői okiratok nemzetközileg is elfogadhatóvá váljanak. Ennek igényét a nyitottá vált gazdas águnk és a már kialakult és a jövőben kívánatos nemzetközi kapcsolataink élesztették fel.
