Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 4. szerda, az őszi ülésszak 31. napja - A társasági adóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KÁLLAY KRISTÓF (független) - ELNÖK (Szabad György): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
2120 A mezőgazdaság összeomlását eredményezhetné, ha ezt a kedvezménymegvonást a tisztelt Ház fenntartaná. Ismételten hivatkoznék arra, és nagyon nagy nyomatékkal hívnám fel a figyelmüket: már a földadónál is szembeötlő volt, hogy az egyetlen adó a földdel kapcsolatos, amely termelési eszközt adóztat meg. Tehát itt kifejezetten a földműveléssel foglalkozó emberek kárára történt ez az intézkedés. Amíg a tulajdonjog visszaadhatóságánál az elvi álláspontja az volt a Parlamentnek az Al kotmánybíróság álláspontjával egyezően, hogy nem lehet előnyt származtatni a földből, de ha ez egyszer elvi kiindulópont, akkor nyilvánvaló, hogy az adónál pedig nem lehet hátrányos megkülönböztetést alkalmazni azért, mert az a földre vonatkozik. Ismételem : a mi frakciónk azért tartja ezt meghatározó jelentőségűnek, mert a mi országunk olyan gazdasági helyzetben van, amikor is a kitörési pontot egyedül és kizárólag jelen helyzetünkben a mezőgazdaság esetében látjuk fennforogni, és ha ezt a kitörési pontot a dóval agyonnyomjuk, akkor az esélyünket is lehetetlenítjük arra, hogy valaha is kikerüljünk arról a gazdasági mélypontról, amelybe különböző okok miatt a mi nemzetgazdaságunk belekerült. De az 500 000 forintos adókedvezmény, amely a mezőgazdaságot megillet i, irányadó abból a szempontból is, hogy az 500 000 forinton felüli résznél viszont olyan – valóságos tervutasításos rendszerbe illő – adminisztrációs előírásokat tervezett a társasági adó, amely egész egyszerűen a mezőgazdasági lakosságot adminisztratív ú ton is ki fogja ütni a termelés lehetőségéből. Tudniillik egy 500 000 forintos mezőgazdasági eredményt produkáló kis mezőgazdasági vállalkozás egész egyszerűen nem tud naplófőkönyvet vezetni, nem tud számlát adni, mert ehhez fel kellene venni egy számára m egfizethetetlenül drága szakembert. Tehát miután saját maguk – a földműveléssel foglalkozók – az adminisztrációban általában a legkevésbé jártas személyek, ennek következtében olyan antihumánus, olyan szinte teljesíthetetlen előírást tartalmaz velük szembe n, ami engem nemcsak mint jogászt, nemcsak mint állampolgárt, nemcsak mint kisgazdát, hanem mint embert is mélységesen felháborít, és arra kell kérnem mélyen tisztelt képviselőtársaimat, gondolják át az ezzel kapcsolatos tényállításainkat, hogy mennyire ig az az, amikor azt mondjuk, hogy egy – a munkába belerokkant – parasztember képtelen ilyen magas szintű adminisztrációs előírásoknak eleget tenni, ha pedig eleget kíván tenni, akkor fel kellene venni egy számára megfizethetetlenül drága könyvelőt, adminiszt ratív szakembert. Hasonlóképpen elkeserít minket, és elfogadhatatlannak tartjuk a kedvezménymegvonási körben az elmaradott térségek kedvezményeinek elvevését. Ez egész egyszerűen az elmaradott térségeket még sokkal nehezebb helyzetbe hozza, mint amilyenben voltak, már pedig ha mi valóban demokráciát és valóban jogállamot akarunk kiépíteni, akkor tudjuk, hogy ez nemcsak a fővárosra és néhány nagyobb városra vonatkozhat, mert országunk adottságai olyanok, hogy az ország lakosságának négyötöd része vidéken él. A négyötöd részből is igen nagy számban élnek elmaradott térségekben. Ha a kedvezményeket megvonjuk tőlük, akkor tulajdonképpen nem hogy nem fogják tudni felszámolni az elmaradottságot, hanem ez az elmaradottság még inkább növekedni fog, tehát a többség f og még inkább elmaradott helyzetbe kerülni, ez pedig szöges ellentétben áll a demokratikus törekvésekkel. Ugyanilyen megítélés alá esik a kistelepüléseken lévő kedvezmények megszüntetése is, amely gyakorlatilag ahhoz fog vezetni, hogy a kistelepüléseken se mmilyen vállalkozást nem lehet folytatni, a lakosság semmilyen szolgáltatást nem fog kapni, tehát a kistelepülések lakói még inkább sanyarú helyzetbe kerülnek. Nem tudom, képviselőtársaim közül ki járt a közelmúltban falun, de aki járt, az tudja, hogy mily en elszomorító a falu látképe egy őszi estén egykét pislákoló lámpafénynél, amikor nincs semmiféle szolgáltatás. Hát ha most az elmaradott térségeket illető kedvezményeket is el fogjuk venni, akkor gyakorlatilag azzal egyidejűleg, ahogy az ország a külső adósságállomány miatt mindinkább belekerül az adósrabszolgaság helyzetébe, a kistelepülések még inkább többszörös
