Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - Bejelentés: Dr. Horváth József jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RAJ TAMÁS (SZDSZ)
2059 Meg kell jegyeznem ezért, hogy sem emberileg, sem pedig jogilag nem tudom elfogadni a miniszteri választ. Köszönöm szépen. (Nagy taps a bal oldalon.) Határozathozatal ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Futaki Géza és Szigethy István képviselőtársaink a miniszteri választ nem fogadták el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjáke a választ? Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 116 "igen" szavazattal 97 ellenében, 8 tartózkodá s mellett a miniszteri választ elfogadta. Raj Tamás képviselőtársunk a Szabad Demokraták Szövetsége részéről interpellációt nyújtott be a munkaügyi miniszterhez "Kártérítési járadék rendezése ügyében" címmel. Raj Tamás képviselőtársamat illeti a szó. Inter pelláció: Raj Tamás (SZDSZ) – a munkaügyi miniszterhez – "Kártérítési járadék rendezése ügyében" címmel RAJ TAMÁS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Magyarországon ma számos olyan dolgozó és nyugdíjas él, csupán a MÁVnál több százan, akik üzemi baleset következtében alacsonyabb jövedelemben vagy alacsonyabb nyugdíjban s ezért kártérítési járadékban részesülnek. Az egyszer valamikor megállapított fix havi járadék – általában 1000 – 1500 – 2000 forint – a folyamatos infláció következtében ro hamosan értékét veszti, és semmiképp sem követi a jövedelmek és nyugdíjak egyébként is oly szerény emelkedését sem. A még ma is fennálló jogszabály, ez a hajdan volt Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, az ÁBMH 26/1980. december 20i rendeletének a 10. §a le hetővé teszi ugyan, hogy a dolgozó vagy a nyugdíjas munkáltatójától, végső soron a bíróságtól kérje a járadék módosítását, vagyis egyszeri felemelését. Ez az eljárás azonban még elvileg sem követi az infláció szorító hatását, a gyakorlat pedig még ennél is súlyosabb képet mutat. A hozzám forduló MÁVnyugdíjasok kérelmét a volt munkahely sorra, rendre elutasította, az Igazságügyi Minisztérium a Népjóléti Minisztériumhoz, emez a munkaügyi tárcához, s végül az ismét az Igazságügyi Minisztériumhoz irányította. Bírósághoz fordulni – ahogyan ezt a rendszabály előírja – egy ilyen nap mint nap változó, inflálódó összeg megállapítása végett kilátástalan, tekintetbe véve a hazai bíróságok esetleg évekig is elhúzódó eljárásmenetét. Gondoljunk csak bele, hogyha ma valak i, egy rokkantnyugdíjas a hajdan volt kártérítési járadék emelése végett a bírósághoz fordul, neki kell vállalnia ennek a költségeit – legalábbis ideiglenesen – , a bírósági eljárás évekig eltarthat, akkor megemelik valamelyest, a per megindításakor volt ös szeg jogosságára esetleg egy döntés születik. Ettől kezdve azonban már megindíthatja az újabb pert, mert közben az infláció hatása sajnos érezteti a következményeket, és így ez megoldást nem jelenthet. A végső megoldást természetesen, mint azt annak idején az ÁBMH – ez még a munkaügyi tárca elődje – egyik 1990. április 19én kelt levele, nálam van, kimondja: a társadalombiztosítás rendszerének korszerűsítése, a biztosítási jelleg érvényesülése, illetőleg a munkáltató anyagi felelősségének rendszerében a fel elősségi biztosítási szerződés kötelező bevezetése jelentené. Megjegyzem, hogy ezt az interpellációt már az év június elején benyújtottam, akkor azonban napirendre került a baleseti járadékok emeléséről hozott törvény, és ennek kapcsán Schamschula György á llamtitkár úrral beszéltem, nyilván mindkettőnk járatlanságát jelzi az, hogy megegyeztünk az interpelláció visszavonásában, és az történt, hogy végül is ez a törvény nem rendezte a kérdést, hiszen ez végső soron a munkáltató kötelessége volna, amely munkál tató azonban hivatkozik az ÁBMH rendelkezésére, tehát tulajdonképpen a munkaügyi tárca változtathatná meg ezt a
