Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - A társasági adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
2040 De dicsérte helyettem ezt a törvényt a miniszter úr és az MDF vezérszónoka, ezért én ezt nem folytatnám, és őszintén szólva nem is tudnám. I nkább arról beszélnék, hogy mi a hibája ennek a törvénynek. Három dolgot szeretnék említeni, 3 kérdéskört. Az egyik az, hogy sok az adó, nagy a 40%os elvoná s. Na most azt persze lehet mondani, hogy ez eddig is sok volt. Igen, eddig is sok volt, de akkor, amikor azt mondjuk, azt mondja a Kormány, hogy a jövő évben GDPemelkedésre számít, 1 – 2%os GDP emelkedésre. Akkor, amikor azt mondja a Kormány, hogy csökken ni fog az infláció, akkor, amikor azt mondja a Kormány, hogy megszünteti a kedvezményeket, és azt írja le a költségvetési irányelvekben, hogy az adózatlan eredmény 21,9%kal fog emelkedni, akkor én megkérdezném, hogy mikor fogunk adókulcsot csökkenteni, ha nem most. Hiszen ennél jobb feltételek, amennyiben igaz az, amit a Kormány a költségvetési irányelvekben előterjesztett, nem lesznek egyhamar ebben az országban az adócsökkentésre. A Kormány előszeretettel hivatkozik arra, és ebben valószínűleg igaza is v an, hogy a sok kedvezmény azt jelenti, hogy a többieknek kell megfizetni az adóban a kedvezményezettek helyett az adót, tehát ha sok a kedvezmény, akkor magasan kell tartani az átlagos adószintet. Most csökkentek a kedvezmények. Kérdezem én, nem érvényes f ordítva is ez a logika, hogy amikor csökkennek a kedvezmények, azzal viszont együttjárna az átlagos adószintnek legalább egy minimális csökkentése. De nem csökken! Nem csökken a terhelés, és nemcsak a 40% megmaradása fog gondot okozni a vállalkozóknak. Ugy anilyen gondot fog okozni az, hogy ellentétben miniszter úrral, aki azt mondta, hogy az adóalapok is csökkenni fognak, én ezt nem így látom. Az a 16 tétel, ami adóalap növelőként ebben az előterjesztésben szerepel, ezek bizony a vállalatok jelentős részéné l okozhatják az adóalap növekedését is. És szeretném elmondani, bár Kuncze Gábor képviselőtársam már utalt rá, hogy ugyanebben az időszakban két újabb teher is éri a vállalatokat, a gazdasági egységeket, a vállalkozókat. Egyik a szolidaritási alaphoz való hozzájárulásnak a 3,5%os felemelése, és ez a bizonyos 25 napon belüli táppénzek vállalatok általi kifizetése, ami úgy átlagosan a bérköltségek 10%át teszi ki egy normál gazdálkodó egységnél. Szeretném elmondani, hogy ezeket a terheket nehezen fogják tudn i elviselni azoknál a gazdálkodó egységeknél, ezeket a tehernövekedéseket, akik ebben az évben éppen már meg tudtak kapaszkodni, akik ebben az évben éppen meg tudtak élni. És ez azt eredményezheti, hogy a jövő évben egy olyan kör kerülhet a csőd szélére, a mely egyébként akár a korábbi szabályzók mellett, már a gazdaságunkat erősítette és nem gyengíthette volna. Szeretném fölhívni a Kormány figyelmét arra, hogy a legnagyobb adóalapcsökkentő tétel az a csődbe ment vállalatok számának a gyarapodása. A második kérdéskör, amivel foglalkozni szeretnék, a számviteli törvény és a társasági adótörvény összhangja. Nekem nem az a gondom, hogy helyenként a számviteli törvénytől eltér az adótörvény, az adóalapszámítási előírás. Ez így szokott lenni másutt is a világban , ez majdnem azt kell, hogy mondjam, hogy természetes. Itt a baj az, hogy a szükségesnél nagyobb mértékűek, és az elfogadhatónál nagyobb mértékűek ezek az eltérések. Kuncze Gábor szintén említette már a céltartalékok képzésére vonatkozó eltérő számítási mó dot. Nagyon jó, hogy végre a számviteli törvény elismerte azt, hogy egy normálisan gondolkodó vállalkozónak igenis tartalékokat kell képezni a következő időszak várható veszteségeire, és figyelembe vette végre a piaci valós lehetőségeket. És nagy baj, hogy ezen jól megkonstruált számviteli lehetőségeken belül az adó kiszámításánál mondjuk a 180 és 360 nap közötti tartozásokra mindössze 5%ot lehet tartalékolni. Én úgy gondolom, hogy aki belegondol, hogy mondjuk 11 hónapja tartoznak neki egy bizonyos pénzöss zeggel, arra az 5%, mint kockázati fedezet, elég kevésnek tűnik. Ugyanilyen gondunk van - ez talán még nagyobb, és a gazdálkodó egységeknél is nagyobb gondot fog okozni - az amortizációs elszámolhatósága. A számviteli törvény végre figyelembe vette azt, ho gy itt piac működik, és figyelembe vette azt, hogy a műszaki fejlődés igénye megkövetelné,
