Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György):
2012 kormánypárti képviselők, de miután ezek szakbizottságok, nagyobb esély van arra, hogy érdemi döntés születik. Történetesen az egyik interpelláló én voltam, s az én interpellációmat oly módon utasította el a Ház, hogy azok, akik "nem"mel szavaztak, az érveim elmondásakor nem is ta rtózkodtak az ülésteremben. Ebből fölvetődik a második kérdés, hogy egy szakmai jellegű interpellációnál a döntés alapja a szakmai ismeret – vagy pusztán az, hogy a Parlament melyik sorában ül a képviselő? Aggályos ez számomra. A "hazát szeretni"érzés, az államot szeretni, az egy érdek szeretete. Nem kisebb ember, mint Márai Sándor írta ezt valamikor a naplójában. Azt gondolom, valamennyiünknek, akik itt vagyunk, akiket felelősséggel ruháztak föl a választók, egyik kötelességünk, hogy a haza szeretetét és az állam érdekből való szeretetét ne keverjük össze, és ne is engedjük, hogy ez összekeveredjék. A nagy demokrácia az oka annak, hogy romlik a közbiztonság – hallottam nem olyan régen egy városi önkormányzati közmeghallgatáson. Nem ez volt a gond, hanem ho gy nagy tapsot kapott ez a veszedelmes demagógia. Tévé közvetítette nyilvános politikai vitában a más véleményt elmondani kívánóba belefojtották a szót, lehurrogták, nem voltak kíváncsiak az érveire. A vitapartner a következőképpen reagál egy hét múlva (ol vassa) : "Javasolni fogom, hogy nyilvános viták helyett inkább sajtótájékoztatón fejtse ki véleményét, az újságírók sokkal békésebb hallgatók." Ez számomra nyugtalanító és aggasztó. Remélem, nem csak az én számomra. "Demokratának lenni annyi, mint nem féln i" – nagyon sokat idéztük Bibó Istvántól. Úgy tűnik, kevesebben élünk vele. Egy másik mondatot emellé szeretnék állítani: "Aki szabadságért ordít ott, ahol szabadság van, az téveszme rabja" – ezt pedig a miniszterelnök úr mondta. Két megközelítési módja a demokráciának, de azért hadd tegyek egyetlen dolgot hozzá: a stílus maga az ember… (élénkség, zaj a jobboldalon) Akik a félelemkeltő hisztériának nem állnak erkölcsi és politikai súlyukkal ellent, azok vajon hogy képzelik a demokráciát? Ha a végrehajtó hat alom függetleníti magát – és itt kanyarodnék vissza az amerikai példához – az ellenőrzéstől, akkor véleményem szerint ez egy folyamat, amelynek három fázisát ismerem én. Az első: függetleníti magát a másképp gondolkodóktól vagy ahogy mi hívjuk, az ellenzék től. A második fázis: könnyen függetleníti magát azoktól a pártoktól, melyek jelenleg a hatalma többségét adják. A harmadik fázisát, a megvalósuló totális államot nem akarom bemutatni – kinekkinek az elmúlt negyven évben bőséges tapasztalata volt arra, ho gy ezt megélje. Végül – lassan a végére érve, mert nem szeretek sokat beszélni, tisztelt Ház – két komoly feladattal küldtek minket ide a választóink. Az egyik: törvényt alkossunk, ezáltal keretet szabjunk a végrehajtó hatalomnak. A másik, ami legalább ily en fontos feladatunk: hogy ellenőrizzük a végrehajtást. Ha ezt elfelejtjük, akkor segédkezet nyújtunk abban, hogy itt ne lehessen ellenőrzés. Végül is én úgy gondolom, hogy felkiáltó jellel kellene befejeznem, hogy ez nálunk lehetetlen, ezt kell vallanunk. Aki úgy gondolja, hogy demokratikus választások között az ország érdekét szolgálni küldtek minket ide, annak kötelessége nemcsak törvényt alkotni, hanem ellenőrizni azt a hatalmat, mely e törvények szellemében kell, hogy dolgozzon. Aki nem ezt teszi, nem tesz eleget annak, amit a választóinak ígért. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Három rövid észrevételt kénytelen vagyok tenni Mádai Péter felszólalására. (Zaj. – Elnök csenget.) Az első sérelme Mádai Pé ternek, hogy csak ma jutott szóhoz. Legyen szabad megemlítenem… (Közbeszólások: Nem ezt mondta!) kezemben van akkori frakcióvezetőjének levele, amelyben a következőket írja: ugyancsak jelzem, hogy holnap, december 3án, szintén napirend előtt, Mádai
