Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. december 3. kedd, az őszi ülésszak 30. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF)
2009 ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt rendkívüli ügyben szólásra kért lehetőséget Kőrösi Imre képviselőtársunk, a Magyar Demokrata Fórumtól. Tessék. Napirend előt ti felszólaló: Dr. Kőrösi Imre (MDF) KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásokat magam sem szeretem, s a tegnapi parád riposztozások majdnem elvették a kedvemet a ma reggeli hozzászólásomtól. (Zaj.) Köszönöm a figyelmüket, de olyan kérdésekről szeretnék beszélni, amelyekben – véleményem szerint – demokráciánk néhány alapvető kérdését próbálom önökkel megosztani, és talán közösen választ is kapni rá. Címet úgy is adhatnánk neki: "Törvényalkotásunk avagy egy na gy népi társasjáték a demokráciánk", vagy esetleg azt is lehetne mondani: "Színház az egész világ". Kár, nagyon nagy kár, hogy mindannyiunkról van szó, húsbavágó kérdésekről. Egy biztos, én nem tudom, vagy talán egyedül nem merem megnevezni, ki a rendező e bben a színházban. De ha talán vannak létkérdéseink, mert több ki van tupírozva, akkor együtt meg fogjuk találni a helyes választ, mielőtt még az a drámai végkifejlet. Thomas Mann: Mario és a varázslóra gondolok, Chipolla kezében találja meg a fegyvert, és ő, mint életművész, nem hiszem, hogy önmaga ellen fogja fordítani. Kérem képviselőtársaimat, és valóban kérem képviselőtársaimat, segítsenek e három, azaz többismeretlenes egyenlet megoldásában, mert féltett és nagyon nehezen szült demokráciánk e kérdések megválaszolása nélkül lehet, hogy torzszülötté válik. Kérdéseim így csoportosíthatók: 1. Kié a hatalom és ki gyakorolja azt? 2. Lehete békés, nyugodt rendszerváltoztatást végrehajtani kényszer és fenyegetettség állapotában? (Közbeszólás balról: Ki fenyeg et?) 3. Tisztáztuke olyan alapfogalmak közül az egyiket, hogy ki a jogutód és ki a jogelőd? Ha ezekre a kérdésekre válaszolni tud valaki, úgy kérem, ossza meg kedves mindannyiunkkal mielőbb, mielőtt még ez a drámai sorsunk végzetszerűvé nem válik. Mert e válaszok nélkül tovatűnő álomként – szép lírai gondolat – tűnhet el a parlamenti demokrácia egész intézménye. (Mádai Péter tapsol.) Nem a Demokrata Fórum, nem is a Szabad Demokraták, nem is a FIDESZ és a parlamenti pártok léte itt a tét, még nem is a Parla menten kívüli szervezkedő vagy kevésbé szervezkedő erőké. Vagy így visszagondolva: egy tovatűnő álmot kergetett a hajdan egységes ellenzék? vagy a reformkommunisták? – vagy midegy, hogy minek nevezem őket – , akik másmás indítékból, de ugyanannak a totális pártállami diktatúrának a lebontásában ténykedtek hosszúhosszú időn keresztül közösen és másmás indítékból. Nem jött be egy elképzelt baloldal, egy nagy szociáldemokrácia – nem is valószínű, hogy a politikai palettán ez a folyamat nagyon gyorsan végbe f og menni. Vagy úgy kezdtük el ennek az egész parlamentáris demokráciának az építését, mint a buta kőműves? Elkezdtük a falakat bontani, és nem volt egy okos tervező, aki szóljon, hogy vigyázzatok, barátaim: a tetőszerkezet, a cserép még ép, a mestergerendá k állnak még – ha szúrágták, akkor is – , vigyázzatok, mert ha a falakat kibontjátok, esetleg rátok zuhan az egész tetőszerkezet és alatta maradtok mindannyian. (Zaj.) Az első kérdésemre – én úgy érzem, talán ebben meg fognak győzni, hogy nem így van – a vá lasztók akaratából választott szabad Parlament biztos, hogy nem gyakorolja a hatalmat, a benne élő és dolgozó dilettáns politikusjelöltek még kevésbé. Esetleg a maszkot váltott jogutódpárt, amely a gazdasági hatalomba tökéletesen befészkelte magát, az gyak orolná? Nem tudom. Mert övék a jogelőd vagyona – igaz, hogy úgy elhatárolódnak, mondjuk, az MSZMPtől, mint ördög a tömjénfüsttől – , de gyakorlatilag birtokolják az összes információt, könyvtárakat; munkásmozgalmi múzeumokban kutatják a múltjukat – és nem t udom egyébként, milyen iszonyú titkok lehetnek még
